Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Izsák Sámuel: Az útmutató Weszprémi István

adatokat."' Legnagyobb örömömre és meglepetésemre Weszprémi közli Hasconius avagy Ascanius-Pannonius doktor értekezésének pontos címét, megjelenésének helyét és évét: Tormentariarum plagarum natura. (Tübingen, 1637). Említett levelében Huttmann azt is elmondta, hogy a tübingeni orvosi fakultás orvostörténész professzorához, S. Fichtnerhez is fordult, akitől szintén negatív választ kapott. Ott sem volt ismeretes Ascanius doktori tézise. Fichtner tanár szerint az akkor dúló 30 éves háború viszontagságai gátolhatták meg Ascaniust abban, hogy értekezését benyújthassa, megvédhesse és kinyomathassa.

4 Levele vétele után haladéktalanul válaszoltam Huttmann kollégának, de részéről már csak hallgatás következett, mert amint azt később megtudtam, betegsége irreverzibilis, tragikus fordulatot vett. Az Ascaniusra vonatkozó, Weszprémitöl származó adatokra felhívtam Robert Offner doktor figyelmét is, aki azokat fel is használta az általa kiadott Huttmann-kötetben.

5 Figyelemre méltóak Weszprémi főművének román vonatkozásai, amelyek elsősorban Mihail Haliéi Pápai Páriz Ferenchez intézett román nyelvű ódájával függenek össze, ami a román nyelvészek és történészek körében keltett érdeklődést. Úgyszintén érdekesek Weszprémi értesülései Molnár Adám magyar orvos havasalföldi éveiről, munkásságáról. N.Draganu, neves erdélyi román nyelvész és történész a 20-as években kitűnő, terjedelmes tanulmányt közölt Mihail Halici román író életéről, tevékenységéről.

6 Tanulmánya több szempontból is értékes, számunkra pedig különösen azért, mert szól Pápai Páriz Ferenc és Halici barátságáról. Idézi az 1874-ben, Bázelben megjelent Vota Solennia kötetből azt a román nyelvű ódát, amit Halici küldött frissen orvossá avatott barátjának. Haliéinak ezt a versét Draganu tanulmányához mellékelt külön oldalon, fakszimilében közölte. Ami Weszprémit illeti, bizonyosnak látszik, hogy könyvtárában megvolt a Vota Solennia, amelynek versei közül mindössze egyetlen egyet, a román nyelvű ódát tartotta a legérdekesebbnek, a legfontosabbnak éppen nyelvészeti szempontból. Halici versét szöveghűen, a korabeli magyar orthográfiával közölte. De nem elégedett meg ennyivel. Tudta, hogy a román újlatin nyelv, amit azzal is bizonyítani akart, hogy összehasonlításképpen párhuzamosan közölte az óda latin fordítását is. Máig sem tudjuk, hogy ez a fordítás kitől van, e vonatkozásban Weszprémi nem nyújt semmiféle támpontot. Eljárásához ő mindjárt nyelvészeti bizonyítást fűzött, ami így hangzott: "Carminis huius Valachici ad verbum interpretatio talis est ut inde summae Valachicae cum Latináé adftnitas liquido apparet".

7 Amiből világosan kitűnik a román nyelv latin rokonsága. Tanulmányában Draganu utal azokra a román szerzőkre, akik Weszprémi Succintá-jábó\ ismerték meg, és vették át Halici ódáját, mint egyikét az első, világi román költői alkotásoknak. Elsőként említi a nyelvész Timotei Cipariut (1805-1887), aki a Balázsfalván (Blajon) megjelent Elemente de poetica

1 című kiadványában adott helyet a versnek. Ebből a forrásból vette át az irodalmár Aron Pumnul (1836-1866) a Lepturariu romanesc irodalmi gyűj3 Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Bp., 1968. Kétnyelvű kiadás. Második száz. Második rész, 344-352. 4 Huttmann, A.: Medizin im alten Siebenbürgen (i.m.) 291. 5 Huttmann, A.: u.o. 296. 6 Draganu, N.: Mihail Halici (Contributie la istoria culturala romaneasca din secolul XVII), in: Dacoromania. IV, 1924-1926., Partea L, Studii. Cluj (Kolozsvár), 1927. 77-168. 7 Weszprémi I.: i.m., Bp, 1960. 254-257. K Elemente de poetica, 1860. 135.