Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban
auktorokon nyugszik, semmi nem utal görög forrásokra. 15 Plinius, mint forrás, nem egyértelmű. Nem dönthető ugyanis el, hogy ez esetben a Naturalis Historia-rà\ van-e szó, vagy az anonim Medicina Plinii - amely egy, a 4. sz.-ból származó compilatio Plinius és néhány későbbi író műveiből - szolgált-e Serenus mellett forrásként. 16 Serenusszal ellentétben Benedictus orvosi ismereteit kizárólag könyvekből merítette. Saját tapasztalata nincs. Költeményének további sorsáról nem tudunk, valójában csak Serenusszal kapcsolatban vált egyáltalán ismetté és maradt fenn a poéma és szerzőjének neve. Az ókor nem tekintette a tankölteményeket a költészet valamiféle alacsonyabbrangú válfajának. Nem volt ez másképpen a középkorban sem. Középkori irodalom túlnyomó része eleve tanító-oktató célzatú volt. Az ígéret, amelyet akkoriban a legtöbb írás valamilyen formában tartalmazott, t.i., hogy tudáshoz juttatja olvasóját, nem kis mértékben szolgált ennek az irodalomnak önigazolásául. így valójában a széppróza szempontjából is releváns a középkor irodalmának jelentős része. Egyházi és világi tanítás a középkor korai szakaszában még nem különült el teljesen. A tudomány és a művészet között még nem volt olyan nagy távolság, mint amit a modern kor észlel. Hit, tudás és költészet még egybefolytak, s ezzel együtt szolgált a vers az emlékezés támaszául is. 17 A poéma medicum, mint az egész tanköltészet, általában a görög-latin hagyományok folytatója a középkorban. A didaktikus költészet a kora középkor folyamán, miután célja az egyetemes tanítás volt, nem fűzhető egyértelműen diszciplínákhoz, mint antik elődje. Élmény és tudomány összefonódnak. Nazianzi Szent Gergely (330-390) De vita sua című önéletrajzában versbe foglalva adja elő élete eseményeit és gondolatait. 18 A egyházi és világi irodalom explicit elkülönülése csak a 11-13. sz. folyamán következett be, különösen a negyedik lateráni zsinat (1211-1216) hatására. Ez a zsinat erélyesen lépett fel mind az alsó papság, mind a laikusok tudatlansága ellen. A kora középkor latin memoratív költészete főleg erkölcsi tartalmával, életbölcsességre tanító gondolataival és a tudomány példatárával igyekszik olvasóit a műveltséghez elvezetni. Ilyen jellegűek már az első iskolai olvasmányok is, mint a Disticha Catonis, azAvianus, etc. Majd megjelennek a kolostori és később az egyetemi könyvtárakban Hrabanus Maurus (780-856), Walafridus Strabo (808-849), Odo von Meung (11. sz.) tudós költeményei, illetve Gilles de Corbeill (1140 körül) egyenesen egyetemi tanulmányokat támogató verses traktátusai,a Regimina Salernitata variánsai, s végül a pestiskölemények. gondozásában egy vaikáni kézirat alapján megjelent az editio princeps. (Reprint: Migne: Patrol.Lat. Vol.89., Paris, 1850.) 15 Mint Jerry Stannard, a költeményt analizáló és fordító orvoslörténész megállapította, mindössze két forrása van: Quintus Serenus és Plinius. Stannard,.!.: Benedictus Crispus 8 ,h century medical poet. Journ. Hist. Med. and Allied Sciences. XXI. (1966) 1.24-26. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Benedictus két helyen hivatkozik még írásos forrásokra, bár megnevezés nélkül: „fertur ut in libris" (v. 158.), „referunt ut carmine perites'" (v. 198.) 16 A Medicina Plinii keletkezéstörténetéről Id. Rose, W.: Über die Medicina Plinii. Hermes 8 (1874) 18-66., ill. Köhler, H.: Handschriften römischer Mediciner. Hermes (18) 1883) 382-392. 17 Mindazonáltal nem hagyható említés nélkül, hogy Arisztotelész a szigorúan vett tankölteményt kizárta magából a költészetből (Poétika 1447b 11-12), amit Empedoklész Peri Phüszeósz-án példáz. Ld.: Haage, BD.: Die Wertschätzung von Naturwissenschaft und Medizin in der deutschen Dichtung des Mittelalters. Sudhoffs Archiv 70 (1986)206-207. 18 Schultheisz, E.: Az ókori medicina hagyományozódása az. egyházatyáknál. Valóság XLV (2002) 63-73.
