Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

ADATTÁR — DOCUMENTS - Bárány László: Az 1809. évi nemesi felkelés egészségügye

AZ 1809. ÉVI NEMESI FELKELÉS EGÉSZSÉGÜGYE BÁRÁNY LÁSZLÓ A szerző, dr. Bárány László (1892—1986) kiváló tudós tanárától, Varga Ottótól tanulta a történelem szeretetét a Werbőczy Gimnáziumban. Jogot végzett, majd tartalékos tüzértisztként végigharcolta az első világháborút. Érdeklődése ekkor fordult a hadtörténet irányába. A háború után székesfővárosi tisztviselőként dolgozott. 1937-től a Közegészségügyi Ügyosztály helyettes vezetője volt, míg előbb a nyilasok, majd a kommunisták el nem mozdították állásából. Nyugdíjas éveiben folytatta történelmi kutatásait. Monográfiát írt Ferenc császár koráról, a Napóleon elleni hat magyar nemesi felkelésről (inszurrekcióról) A francia háborúk és Magyarország 1797—1815 címmel. Az alábbi közlemény e kéziratos munka egyik fejezete. Az 1809. esztendei, IV. felkelés egészségügyi berendezkedésére Eckstein Ferenc, a pesti egyetem orvosi karának sebészettanára készített tervezetet a nádor felhívására, a felkelés létesítendő kórházai részére, a sorhad egészségügyi előírásainak szem előtt tartásával. Az elfogadott javaslat szerint a felkelők betegeit és sebesültjeit a fiók- vagy „repülő" kórházaknak kellett felvenniük, ezért, amennyire csak lehetett, közvetlenül a sereg mögé települtek. A sebesülteket elsősegéllyel látta el a fiókkórház, majd a szállítható betegeket és sebesülteket nyomban továbbította az anyakórháznak, hogy csekély számú (1 — 300) ágyainak kétharmad része készen állhasson újabb betegek befogadására. A tervezet a kórház berendezéséről, felszereléséről, személyzetéről, a betegek ellátásáról részletesen rendelkezett.

1 Hasonlóképpen a kórházi gyógyszertárról is, amely a szükséges gyógyszereket Bécsből kapta. Az ürítőszékek elhelyezéséről és tisztán tartásáról, a betegszobák takarításáról, levegőjének tisztításáról és cseréjéről szintúgy rendelkezett. Pápán a Miseri-rend kórházában állították fel az első hadikórházat, amely a pápai harcok során elsőként sebbe esett felkelőket látta el. A környékbeli harcokból mind több és több sebesültet hoztak ide. Ahogy azonban a harcok a várost megközelítették, a kórház felmálházott és a lakosok egy részével együtt Mórra költözött, eltérően attól a parancstól, hogy minden körülmények között helyén kell maradnia. A miseriek ezután a Benedek-rend kórházában állítottak fel hadikórházat a felkelőknek. Zsoldos János, a város orvosa gyűjtötte maga köré orvos barátait, akik megígérték neki, hogy ha szükség lesz rájuk, bekapcsolódnak majd a gyógyító munkába. A kórházat orvosokkal így már ellátták volna, csak tépésről és kötszerekről nem gondoskodott senki. De segített a gondon egy francia kórház, amely betelepült az ő helyükre, s így a magyar orvosokat felmentette a szolgálat alól. Június 13-ára azonban a francia intézmény teendői olyannyira megsokasodtak, hogy visszahívták őket. A klastromban berendezett kórház betegeit 16-áig rekvirálások útján élelmezték, 18-án már a franciák vették át a rekvi1 Országos Levéltár, Archívum Palatinate ad Josephum, N° 22. Insurrectionalia Secrata (1797—1810).