Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Sági Erzsébet: A gyógyszerész oktatás első évtizedei a Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán a XVIII. században

segítséget kért a Helytartótanácstól: a kertek talaja nem megfelelő, növények beszerzésére kevés a pénz, hogy napszámosok helyett állandó munkásokat kellene alkalmazni, a profeszszornak még adjunktusa sincs, holott idejét meg kell osztania a kerti munka irányítása és az olykor éjjel-nappali jelenlétet igénylő kémiai kísérletezés között. Felemlítette azt, hogy jövedelméből sokat fordított a kertre. Az eredményt akadályozó valós okok oda vezettek, hogy 1783-ban a botanikus kertben még nem voltak fák. Azt viszont semmivel nem lehet megmagyarázni, hogy az 1863. évben, amikor Linzbauer Xavér Ferenc vette át a már kilencedik, a 14 év óta azonos helyen művelt kertet, abban csak 89 volt a gyógynövények száma.

1 12> 13 Winterl professzor a botanikus kertről kiadott listáján még csillaggal sem jelölte a gyógynövényeket, erről a XVIII. századból nincsen adatunk. Nem uralkodott más szemlélet Bécsben sem. Jacquin, 1770 és 1773 között kiadott, bécsi botanikus kertet ismertető, háromkötetes könyvének első ábrája feltünteti a kertben a gyógynövények helyét, e rajz szerint a kertnek közel egynegyedét foglalja el, egyéb információval adósunk marad.

14 15 Mindehhez tudnunk kell azt, hogy a vizsgán a jelölt uraknak élő növényeket is fel kellett ismerniök. 2. A szárított növények. A botanikus kerttel szemben előnye volt a herbáriumnak az, hogy az az év minden szakában rendelkezésre állt és bemutatható volt. A gyógyszerészi lexikon szerint: „Herbarium — hortus siccus név alatt préselt, szárított s papírívekre ragasztott növények gyűjteményét értik, melyek a növények ismertetését szemléltető módon vannak hivatva elősegíteni s a tudományos kutatásoknak is nevezetes segédeszközét képezik. "

ló Nevezték herbarium vivumnak és herbarium conservatorumnak is. Winterl professzornak volt saját herbáriuma, melynek alapjait még a diákéveiben fektette le, majd gyűjtőútjai alkalmával bővített, ehhez hozzá kapta Crantz professzor herbáriumát, majd az 1789. évben Franciscus Mygind bécsi kereskedelmi tanácsos a budai egyetemre hagyományozta mindkettőjükénél gazdagabb, több növényfajt magában foglaló gyűjteményét.

17 18 Ertetlenül állunk a tény előtt, hogy a herbáriumi lapokon miért nem jelölték meg a gyógynövényeket. 1783 nyarán, a budai bizottsági vizsgálat során Winterl professzor előadta, amit a jelentésbe foglaltak: „A botanikai meghatározások elősegítéséhez a tanulóknak egyes préselt növényeket adok ingyen. "

19 A szárított növények felismerése a botanika vizsga részét képezte. 11 Gombocz Endre: A budapesti egyetemi botanikus kert és tanszék története. 1770—1866. Budapest, 1914. 12 MOL M. Cane. A 39, Acta generalia 1784: 2036 13 Linzbauer X. F.: A magyar királyi pesti egyetem növénykertjének jelen állapota. Buda, Egyetemi, 1866. 10. 14 Winterl J. J.: Index Horti Botanici Universitatis Hungaricae quae Pestini est. 1788. 15 Jacquin, Nicolaus Josephus: Hortus Botanicus Vindobonensis. Wien, Kaliwoda, 1770—73,1—

III. 16 Kazay Endre: Gyógyszerészi lexikon. Molnár, Nagybánya 1900. III. kötet 70. és 71. 17 Keller Jenő: Crantz eredeti növényei. Budapest, 1944. Annales Historico-naturales Musei Nationalis Hungária. Pars Botanica, XXXVI. 1943. 95. 18 Bunke Zsuzsanna: Herbarium Mygindianum. Annales Historico-Nalurales Musei Nationalis Hungarici Tomus 85. Budapest, 1993. 203—233. 19 MOL. M. Cane. A 39. 1784: 2036 fol 148. verso.