Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Gradvohl Edina: „Eblelkű" asszonyok: a naptár-módszer eredete

A férje ellen lázadozó Hérát Iris e szavakkal inti meg: „Ámde te szörnyű szemérmetlen kutya vagy, ha valóban rá mernéd roppant kelevézed Zeusra emelni. " Homéros: Was 8, 423—424. Devecseri Gábor fordítása Zeus is hasonló szavakkal illeti feleségét, Hérát: „ még ha odáig is elbolygasz, veled úgyse törődöm, bárha morogsz, mivel eblelkűbb nincs nálad amúgysem. " Homéros: Was 8, 482—483. Devecseri Gábor fordítása A példákat még szaporítani lehetne, de így is látszik, hogy a nőket elsősorban állítólagos kötekedő természetük és veszekedésük miatt („bárha morogsz") hasonlította a költő a kutyához. Egészen más ok vezérelte egy Kr. u. 3. századi egyiptomi görög mágikus papirusz szerzőjét: „Az anyaméh felcsúszása ellen: » Megesketlek téged anyaméh arra, aki szilárdan áll a mélység felett, mielőtt létrejön az ég vagy a föld vagy a fény vagy az árnyék, az angyalokat teremtőt, akik között az első Amichamchu és Chuchaó Chéróei Ueiachó Odu Proseiongés, és aki azon a kerubon ül, aki az ő trónját hordja. Térj vissza a saját helyedre és ne fordulj se a jobb oldali se a bal oldali bordák felé és ne marcangold a szívet, mint egy kutya, hanem állj meg és maradj a saját helyeden. Semmire se rontsál rá, amíg csak meg nem esketlek téged arra, aki kezdetben létrehozta az eget, a földet és mindent ami rajta van. Halleluja amen.« írdföl ezt egy ón lapocskára és kösd oda (a derekadra) hét színű (zsineggel). " PGM. VII 260—271. A varázslat, amely felidéz egy másik széles körben elterjedt babonát, miszerint az anyaméh a testben néha vándorolni kezd, és e vándorlás okoz számos nőgyógyászati betegséget, e kór ellen szolgál gyógyírral. Számunkra fontosabb azonban az, hogy a nő illetve méhe azért hasonlít éppen egy kutyához, mert az antik elképzelés szerint a méh olyan vadul vágyik a szerelemre, mint egy szuka. Vagyis az összehasonlítás alapja a felfokozott szexuális étvágy. Mint láttuk, Hippokratés, Aristoteles és Sóranos is egyetértett abban, hogy a fogamzás nem jön létre a vágy megléte nélkül, csakhogy a szukák (és a görög orvosok szerint a nők) vágya többnyire olyan erős, hogy hiánya nem túlságosan valószínű. Az antik nőgyógyógyászati irodalom egyik legkiválóbb szakértője, Helen King is így vélekedik „a kutya hasonlat a görög-római elképzelések szerint a kutyák és asszonyok kielégíthetetlen szexuális étvágyára utat (234. old.). Helen King hívta föl arra a figyelmet, milyen fontos szerepet játszik a nők és a kutyák összehasonlításában ez a szexuális aspektus (Helen King 25.). Fontos összefüggést mutat az is, hogy a kutya görögül kyón, terhesnek lenni pedig kyein (Helen King 24.). Ha továbbgondoljuk Helen King megfigyelését, feltételezhetjük, hogy a kutya, a nő és a szexualitás összekapcsolása az általunk vizsgált probléma megoldásához is közelebb vezethet. Az ókori világban, mint ismeretes, nagyon sok mindent a tapasztalat illetve a megfigyelés alapján próbáltak leírni és megmagyarázni. Az antik szerzők által legjobban ismert és ezért igen gyakran emlegetett állat éppen a kutya volt. Aristoteles (História animalium 574a-b) hangsúlyozza, hogy a szuka szexuális szervei megnőnek a tüzelés során, és a tüze-