Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Kapronczay Károly: A short history of the urology in Hungaiy. — (A magyarországi urológia rövid története.)
cavity system, and the problems of the rise of renal stones, and pointed to the importance of the role of lymph circulation in the disorders of renal pelvis. Some of his considerable books were published also in German, English and Russian. KÁROLY KAPRONCZAY, D. Univ. general director Semmelweis Museum. Library and Archives for the History of Medicine H— 1013 Budapest, Apród u. 1—3. HUNGARY ÖSSZEFOGLALÁS A cikk, miután röviden összefoglalja számunkra az urológia fejlődését az ókortól a 18. századig, e szaktudomány magyarországi történetét ismerteti. Az első urológiai tárgyú szövegrészletek Rácz Sámuel, munkájában, A ' borbélyt tanításoknak első darabjá-ban (1794) fedezhetők fól. A szakirodalom ettől fogva még igen sokáig a sebészeti munkák részeként tárgyalja az urológiai problémákat. Réczey és Balassa, illetve utódaik, az urogenitális rendszerre egyre határozottabban szakosodó Kovács József vagy Antal Géza, munkásságára egyaránt e szemlélet jellemző, noha a műtéti eljárások egyre eredményesebbek és sokszínűbbek, némelyik hazánkban kidolgozott eljárás pedig már nemzetközi feltűnést is kelt. A urológiai diagnosztikában (cytoszkóp) a magyar származású Grünfeld József szerez érdemeket. Az urológiai-, és elsősorban a vese-sebészethez a kezdetben nőgyógyászati műtétek útján kapcsolódó Tauffer Vilmos szintén korszakos eredményeket produkál. Az önálló urológia megteremtése hazánkban Illyés Géza (1870—1951) nevéhez fűződik: ő a Rókus Kórházban előbb önálló urológiai osztályt hoz létre: ebből az osztályból alakul meg 1920-ban a budapesti Orvosegyetem első urológiai klinikája. Illyés szerepe jelentős a modern diagnosztikai eljárások (kyroszkóp, pyelográfia) kidolgozásában is. 1924-től az ő kezdeményezésére már szakvizsgát is lehetett tenni a diszciplínából. Illyés Urológia című munkája (1930) a szakma első, s azóta is nagyra becsült tankönyve volt hazánkban. Önálló urológiai osztályok a századfordulótól más kórházakban is létesülnek, például Kolozsvárolt a Városi Kórházban vagy a Szent János Kórházban (Bakó, Rihmer, később Minder, Noszkay vezetésével). A cikk utolsó fejezete a ILvilágháburú utáni hazai urológusképzés fejlődését tekinti át röviden. LITERATURE 1. Antal G.: A húgyszervi bántalmak sebészi kór- és gyógytana. (The Surgical Pathology and Therapy of he Lesions of Urinary Organs) Budapest, 1888. 2. Antal G.— Réczey L: Kovács József tanár koródája az 1871/72, 1872/73, 1873/74 tanévben. (Prof. József Kovács' Hospital in the School-Years 1871/72, 1872/73, 1873/74). Budapest, 1975. 3. Babies A.: Illyés Géza. A múlt magyar tudósai. (Géza Illyés. The Hungarian Scientists of the past) Budapest, 1972.