Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay, Katalin: A cenzúra szerepe a magyarországi természet- és orvostudományi szakirodalom kiadástörténetében
laszlevelében mentegetőzik, magyarázkodik: „... a múlt évi április 29-i kegyes intézkedés szerint minden, a budai (egyetemi) nyomdában megjelenő kiadvány a pesti helyi cenzortól kapja meg az imprimaturt. 1833. jan. 8-án Schmidt György kapta láttamozásra ... aki ... nem tudta megtisztítani a lapot, ... nem lévén annyi jártassága a magyar stílusban, hogy ezt észrevette volna ... Egyébként pedig a pesti — helyi — cenzorok nem arra valók, hogy tudományos könyveket és kéziratokat bíráljanak el, hanem hogy a postával a Harmincadhivatalba érkező könyvcsomagokat átvizsgálják, ellenőrizzék a könyvkereskedők és nyomdászok raktárait, meg ... a legfelsőbb rendelkezéseket átvegyék a tanulmányi főigazgatótól. " Ezek után azt kéri, hogy a folyóiratok előzetes cenzúráját egyetlen felelős személyre bízzák. Két nappal később megszületett a döntés, hogy Schmidt György 3 * a jövőben nem ellenőrizheti sem a Tudományos Gyűjteményt, sem a Kritikai Lapokat, 39 A hazai orvostudomány szempontjából nagy jelentőségű volt az első önálló, magyar nyelvű orvosi folyóirat, az Orvosi Tár megindítása 1831-ben. Mint minden folyóirat megindításához, a tudományos lapokhoz is helytartótanácsi engedélyre volt szükség. Ez az alapítási engedély sajnos nem került eddig elő a levéltári iratokból, a terjesztéssel kapcsolatos különféle beadványok azonban igen. A szerkesztők — Bugát Pál (1793—1865) és Toldy (Schedel) Ferenc (1805—1875) — elgondolása szerint a törvényhatósági terjesztés nagyban elősegíthette volna a folyóirat népszerűsítését. Némi magyarázatra szorul, hogy mit is értettek ők törvényhatósági terjesztésen. Az 1770. évi Generale Normativum néven közismert, az ország közegészségügyének rendezésére vonatkozó rendelethez csatlakozott az 1787. évi kiegészítés, amely az egészségügyi közigazgatás megszervezését szabályozta. Ennek értelmében a megyei orvosok — az állami alkalmazásban álló mérnökökkel, számvevőkkel egyetemben — a megyei hatósági szervezet tagjaivá váltak. Ez fontos volt, hiszen a megyei orvos olyan feladatkört látott el — különösenjárványok idején —, amely elengedhetetlenné tette, hogy hatósági közegként, kötelező érvényű intézkedéseket foganatosíthasson a megyében. 1787-től az országos főorvosi posztot is létrehozták, akinek az volt a feladata, hogy összehangolja a megyék munkáját, központi intézkedésekkel irányítson, sőt — mint erről már szó volt — az 1803/20.941. sz. rendelet alapján az országos főorvos volt az orvosi munkák cenzora is. Ilyen módon tehát Toldy és Bugát a törvényhatósági terjesztés engedélyeztetésével annak a lehetőségét kívánta elérni, hogy az országos-, illetve a megyei főorvosok rendelkezést adhassanak ki, hogy minden állami, vármegyei alkalmazásban álló orvos — mint állami tisztségviselő — köteles előfizetni a lapra, szakmai tájékozottsága biztosítása érdekében. Támogatást kértek a pesti orvosi kartól és dékánjától, ahonnan 1831. november 22-i dátummal ellátott levél érkezett a Helytartótanácshoz: „ ... Az említett magyar hetilap az első ilyen hazánkban s az egyetlen is, január hónaptól beindulván a tudomány és orvoslás érdekében, eredeti tanulmányaival, gyakorlati észrevételeivel sok hasznot hajt, azonkívül új és hasznos, más országokban tett megfigyelések és fölfedezések ismertetésével igazán fontos szolgálatot tesz, azonkívül magát az anyanyelvet Schmidt György (1765—1834[?]) polgári család szülötte. Eszterházy Károlyéknál nevelősködött, majd Pesten lett egyetemi tanár. Geometriát és vízmütant adott elő. Kétszer volt az egyetem dékánja, egy ízben rektora, tagja volt a jénai tudós társaságnak is. Forrás: O. L. Htt. Fond C 60. Dep. Rev. Libr. 1833. Fons 11. pos. 4—5. Közli: Mályuszné. i. m. 191—193.
