Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay, Katalin: A cenzúra szerepe a magyarországi természet- és orvostudományi szakirodalom kiadástörténetében
lipcsei katalógus már megjelent könyvként emlegette. (Aláírás: A Dékán és az Orvostudományi Kar) A rektor hasonló szellemben válaszolt a Helytartótanácsnak: „ ... Az Orvostudományi Kar véleménye az hogy a benne előadott fejtegetések nem felelnek meg a valóságnak és a gyógyszerek nélkülözik a valódi orvosságok jellemzőit, ..." (Dátum: 1802. július 6.) A Helytartótanács 1802. július 26-án értesítette Zemplén vármegyét: „Hivatalos értesítés: Gr. Török Lajos kézirata: Neue durch Erfahrung etc., amelyet az idei lipcsei katalógus már mint kinyomtatott művet hirdet, és amelyet legfelsőbb udvari határozat 1798. szept. 14-i kelettel 9429. sz. a. engedélyezett, belföldi cenzúrán azonban nem volt, csak külföldön nyomtatható ki. Erről nevezett Török Lajos grófot értesíteni kell. " 23 A hivatalos értesítés alapján tehát érezhető az intézkedés meglehetősen bizonytalan és ellentmondásos volta, annak ellenére, hogy igyekeztek a véleményalkotásban az arra legilletékesebb fórumot megtalálni. A kötetet végül is Kassán, az Ellinger nyomdában, 1803ban nyomtatták ki. Az országos főorvos hivatalos formában való bevonása az orvosi szakkönyvek szakmai felülvizsgálatába szerencsés ötletnek bizonyult. A szakkönyvek engedélyezése vagy eltiltása körüli viták ezáltal szakmai berkeken belül maradtak, a tudomány és a gyakorlati tapasztalatok támasztották alá a szakkönyv kinyomtatásának engedélyezését, szükségességét. Csak a legkirívóbb esetben folyamodtak a korlátozáshoz, tiltásához. Ez az időszak inkább a magyarországi, lehetőleg magyar nyelvű, szakirodalom megteremtésére való törekvés, az azt minden erővel való buzdítás és támogatás időszaka volt. Az iratok között található apró-cseprő gáncsoskodások inkább a Helytartótanács részéről fogalmazódtak meg. Az 1831—32-es évben az ország közegészségügyét komoly megpróbáltatások elé állította a kolerajárvány. Minden eszközt megragadtak, hogy az eddig ismeretlen kórral szembeszálljanak, a különféle óvó rendszabályok bevezetésével megvédjék a lakosságot a fenyegető járványtól. Ezekben az években számtalan kiadvány került forgalomba, ami ezt a célt szolgálta. Miután az időnek rendkívüli szerepe volt az esetleges megelőzésben, elképzelhető, hogy nem várták ki a helytartótanácsi engedélyt a könyvek kinyomtatása előtt. így történt ez Zsoldos János esetében is. A Helytartótanács 1832. április 10-i jelentésében figyelmezteti a Kancelláriát, hogy a fehérvári cenzor, illetve a tanulmányi főigazgató mulasztást követett el, mivel Zsoldos János: A choleráról c. könyvét az országos főorvos felülvizsgálata nélkül nyomdában engedték. „... Mindkettőt meg kell inteni, mert hasonló jellegű egészségügyi munkát csak országos főorvosi ellenőrzés után lehet kiadatni ..." Azonos szövegű levelet kapott a győri tanulmányi kerület főigazgatója is, mint területi illetékességű cenzor. Zsoldos János (1767—1832) 24 felvilágosító tartalmú, rövid lélegzetű írását Győrben, 183 l-ben, Streibig Lipót nyomtatta ki. 25 ' 26 23 Forrás: O. L. Htt. Fond C 60. Dep. Rev. Libr. 1802. Fons 21. pos. 2—4. Közli: Mályuszné: i. m. 340—342. 24 Zsoldos János Sopronban és Debrecenben tanult, majd Halason volt tanító. 1792-ben Jénába utazott és ott orvostudományt hallgatott. Tanulmányait 1794-ben Bécsben folytatta és oklevelét is ott szerezte meg 1795-ben. 1796-tól Pápán praktizált, majd Veszprém megye főorvosa lett. 25 Petrik Géza: Magyarország bibliographiája 1712—1860. Vol. II./2. Bp., Dobrowsky, 1888. 672. 26 Forrás: O. L. Htt. Fond C 60. Dep. Rev. Libr. 1832. Fons 4. pos. 31. Közli: Mályuszné: /. m. 382.
