Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay, Katalin: A cenzúra szerepe a magyarországi természet- és orvostudományi szakirodalom kiadástörténetében

1720-ban II. Károly a nagyszombati egyetem kancellárjára ruházta át a cenzúra jelentős részét: „... a Magyarországban kiadandó ... könyveknek megvizsgálási, jóváhagyási és eltiltási jogát és a máshol kinyomtatott ... könyveknek megvizsgálásának ... a veszedelmesek lefoglalásának és elkobzásának jogát ... mostantól a nagyszombati egyetem ... mindenkori kancellárjára, mint főcenzorra és az ... esztergomi, nyitrai és győri egyházmegyék más helyén a tőle megbízott helyettesekre ruházzuk át ... Sőt jelen rendeletünkkel összes ... fő- és alispánoknak, szolgabíráknak és esküdteknek ... megyei hatóságoknak ... városok és községek polgármestereinek, bíráinak és vezetőinek szorosan meghagyjuk, hogy jelen rendeletünket mindenkinek tudomására adják ... sőt ők is az említett cenzorokat ... támogatni tartoznak.

1 Ebben az évben hozták létre a magyarországi Helytartótanácsot is, amelynek a későbbiek során komoly szerepe volt az írásmüvek ellenőrzésében. 1725-ben olyan értelemben módosították a rendelkezést, hogy a hit- és erkölcstani könyveket egyházi (megyéspüspöki) cenzorra, a többi témakörben írottakat a világi (városi, megyei) hatóságokra bízták. Ekkor rendelték el, hogy a megjelent sajtótermékekből 3-3kötelespéldányt kell a Helytartótanácsnak beszolgáltatni. Az 1730-as módosítás szerint a politikai jellegű kiadvány előzetes bírálatát a Helytartótanácsnak kellett elvégezni. Az 1747-es év rendelkezései meglehetősen szigorú szabályok közé szorították a cenzúrai eljárást. A klérus is rendkívül körültekintő és óvatos volt. A revízió helye Pozsony, feje az esztergomi érsek vagy a Helytartótanács püspök tanácsosa volt. A munka elvégzésére nem találtak mindenkit alkalmasnak, csak az egyházzal és az uralkodóval szemben vak engedelmességet tanúsítók voltak megfelelőek. Munkájuk lényegét Althan Mihály váci püspök 1747. márc. 1-jei utasításban foglalta össze. Ezt a végrehajtási utasítást elolvasva már igazolva érezzük azt a bizonyos „lazaságot", amit a bécsi illetékesek időről időre felróttak a magyarországi cenzoroknak, revizoroknak. Althan Mihály (1708—1756) utasításának egyik legfontosabb eleme, hogy bár alapelveiben korrekten követte a felsőbb utasítást, a jezsuitákról, azok egyeduralkodó szerepéről mélyen hallgatott (szemben az osztrák gyakorlattal). Tény, hogy nem kedvelte a jezsuitákat, egyházmegyéjébe sem telepítette be őket, inkább a dominikánusokat részesítette előnyben. Az instrukció is inkább az állami tisztségviselők számára megfogalmazott utasításnak tűnik, mint a Jézus Társaság tagjainak cenzori szabadkezet biztosító leiratnak.

8 A nagyobb változások Barkóczy Ferenc (1710—1765) prímás idejében indultak meg, egy folyamat első láncszemeiként érlelték a későbbi eseményeket. Barkóczy ugyan — ameddig lehetett — igyekezett késleltetni a van swieteni szekularizációs folyamat magyarországi megvalósulását. 3-4 év alatt azonban tudomásul kellett vennie, hogy az egyház hatásköre már csak szűkebb területre volt érvényes. A magyarországi cenzúra történetében is igen fontos az 1754-es év, mert valójában ekkor indult meg a felvilágosult szellemű újjászervezés a Habsburg centralizáció jegyében. 7 u. o. 21. 8 Donath Regina: Végrehajtási utasítás Mária Terézia 1747-es cenzúra-rendeletéhez. Magyar Könyvszemle, 1986. 102, 1, 87—88.