Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században

következménye volt az önálló megyei fizikusi, majd az alacsonyabb szintű járási irányító szakszolgálat (sebészi és szülésznői) kialakítása. Mindez önmagában kevés lett volna, ha az irányított személyek nem rendelkeznek megfelelő tudással. Már 1740-ben a járvány idején Eitz a sebészek munkáját elégtelennek találta. Országosan is hasonló volt a helyzet, ami a sebészi vizsgák szabályozásához vezetett. Már 1751-ben felmerült az országon belüli orvosképzés gondolata. A tudományos ismeretek előrehaladásával van Swieten megreformálta, majd kiterjesztette az egyetemi képzést: 1770-ben megszületett a nagyszombati orvos-, majd 1771-ben a sebészképzés. A megye eleinte csak az utóbbiban volt érdekelt. A fizikusnak ebben az átmeneti időszakban többször kellett a különféle képesítésű és tudású sebészeket minősíteni. Később, eleinte csak járási irányítói szinten, megindult a sebészek ismeretének kiterjesztése: tanfolyamok elvégzésével tudásuk szülészeti, gyógyszerészeti, állatorvosi ismeretekkel bővült. Az orvostudomány 2 ága, a belgyógyászat és a sebészet közeledését jelzi, hogy az orvostanhallgatókat 1786-tól kötelezték a sebészet hallgatására. A megyében a század végén már a fizikuson kívül más orvostudorok is megjelentek, igaz, csak földesúri alkalmazásban. Ez mégis az igények növekedésének jele. A sebészek számának növekedésével lett létjogosultsága a 60-as évektől a nagyobb mezővárosokban alapított gyógyszertáraknak. A szülésznőképzés reformja is indokolt volt a nagy szülőnő- és magzatveszteség miatt. Ez azonban nem történt meg. így változatlanul nagy számú szülés kellett, hogy a megfelelő számú munkaerő biztosítva legyen. Tekintve, hogy a gyerekhalálozás is magas volt, csak kevés gyerek maradt meg; így ez nem vezetett a lakosság szaporodásához. II. József is csak újabb telepítésekkel tudott gondoskodni a szükséges munkaerőről. A szülésznőképzés erős akadálya volt a viszonylag nagy számú bába, ami nem tette lehetővé a szülésznők teljes foglalkoztatását. Ez természetesen alacsony jövedelemmel járt. Viszont a közlekedési nehézségek miatt, tekintetbe véve azt is, hogy a szülőnőknek sokszor gyors segítségre volt szüksége, a szüléshez értő személyek számának csökkentése nem volt lehetséges. A kevés kereset miatt viszont a bábák a szakképesítés megszerzésére vagy tanulásra nehezen voltak ösztönözhetők. Mégis a megyében megvoltak csírájukban a 19. század fejlődésének jelei. LÁSZLÓ KÁROLY, M. D. H—7100, Szekszárd, Zöldkert u. 14. HUNGARY