Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században
berek hiányával magyarázhatók, hanem az akkori felfogással, amely a tudás hiányát mágikus jellegű magyarázatokkal pótolta, amelyet a nagyobb tudással rendelkező bíráskodók is elfogadtak. Bár már 1713-ban volt egy bába halálos ítéletével járó per, a legjelentősebb az 1741. évi, Paks környéki vádlottak ellen indított per volt, amely 7 személy közül 3 bábát megégetésre ítéltek. A Tolna megyei boszorkányperek részletes elemzését Szilágyi végezte el. A kormányzat fellépett e perek ellen, amelyek aztán véglegesen 1768-ban szűntek meg, 100 évvel az utolsó francia boszorkányégetés után. 17 A szülésznők szabályozásának első jele egy 173l-es, katolikus indíttatású rendelkezés volt, amely a bábák szükségkereszteléséről intézkedett. Ez ellen a reformátusok vallási indokok alapján tiltakoztak, de a rendeletet a nem katolikus bábáknak is végre kellett hajtaniuk. A szülésznőknek saját papjuk előtt esküt kellett tenni. A rendelkezés végrehajtása természetesen lassan ment, bár a katolikus egyház részéről 1742-ben és 1769-ben is szorgalmazták a szükségkeresztelést. 1747-ben, amikor a bábákat első ízben összeírták, a megyei 115 szülésznő 35%-a volt csak felesküdt bába. A rendelet akkori végrehajtásáról a szekszárdi anyakönyvekben nincs adat. A tolnai anyakönyvekben, először a 60-as években, mindössze pár eset szerepel, az is a halottak között. Ekkor fordul elő először szülés alatti keresztelés is. Ezeket a pap végezte. A szülés eredményéről egy rövid bejegyzés tudósít: „Baptisata sub partu ac mortua" (szülés alatt keresztelve és meghalt). Ezeket ma halvaszülötteknek tekintjük. 1763-ra a megye 2 járásában a bábák száma 61-ről 69-re emelkedett. Van anyakönyvi adat arról, hogy a betelepültek is hoztak magukkal szülésznőt. Sajnos, a bábák továbbra is szakképzetlenek voltak. Csak Tolnán az egyik szülésznő vizsgázott sebész előtt. 18 A felvilágosodás: Keller Jakab fizikus működésének kora (1769—1803) E században építési előírások csak a betelepülők házaival kapcsolatban voltak. így a falusi lakásviszonyokról ezzel összefüggésben vannak e korból adatok. A szekszárdi és a dunaföldvári bencés apátság földjei a Tanulmányi Alap, majd a pesti egyetem birtokába kerültek, jövedelmüket az orvoskar fenntartására fordították. II. József, hogy e területek jövedelmezőségét fokozza, az apátságok területén telepítést végzett. Az érkező németek elhelyezése tervszerűen történt. Mözzsel kapcsolatban erről 90 év múlva Gajdosik plébános tudósít: „A császár több házakat építtetett nekik". Hogy nem minden ment megfelelően, azt Németkér történetéből ismerjük. A telepesek érkezésekor az új házak még nem voltak készen. Az újonnan jöttek kifogásolták, hogy nem zárt udvarú német, hanem szabad udvarú magyar típusú házakat építettek. Az épületek döngölt vagy rakott fallal készültek szoba-konyha-szoba-kamra-istálló beosztással. A szobák fűtését kemence biztosította. A konyha szabad kéményes volt. A ház ablakait, éppúgy, mint Mözsön, vaslemezből készült táblák fedték. Közülük 879 személy Németkéren, 653 Kömlődön telepedett le. A betegek ellátását Fűnk Antal megyei sebész végezte. 1784-ben 17 Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében. Tanulmányok Tolna megye történetéből XI. k. (szerk. K. Balogh János), Szekszárd 1987., 457. 18 TML NKI 3:623/1731; Magyari Kossá: i. m. IV. 85.; TML Összeírások 429/1747; 430/1763; NK 47/1769; Károly: ;'. m.
