Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században

Előírás Búza Márton egészségügyi biztos részére 1. Az egészségügyi helyzetet alaposan figyelje meg. Az egészségeseket és a betegeket válassza szét. Gondoskodjon mindenféle lakás tisztításáról, a lemosásról és folyamatosan döntsön az elégetésről. 2. Semmiképpen nem megengedett, hogy az emberek többen összejöjjenek, főképp nem olyan számban, aminek következtében a járvány alattomban jelentkezhet. 3. A magisztrátus engedélye nélkül senkit ne engedjen ki a városból. 4. Van-e olyan ház, ahol újabb megbetegedés történt? Ezt minden módon keresni kell. Ha ilyet találnának, ezt az ott lévő kihelyezett sebésznek késedelem nélkül jelezze, hogy az kezelésbe vehesse. 5. Hetente jelentse, mennyi a gyógyultak, a súlyos betegek, a meghaltak száma. Ez utóbbiak milyen betegségben haltak meg? A biztost, az alispán helyettesét, a járási szolgabírót, amilyen gyakran lehet, tájékoztassa. 6. A földvári réven a magisztrátus engedélye nélkül senkit ne engedjen át, akár nyájjal, akár vízen vagy jégen akar átmenni. 7. Mindenre figyelemmel kell lenni, hogy a baj megelőzése a közösség érdekében biztosítva legyen. 8. A kihelyezett őrökkel kapcsolatos minden ügyről értesíteni kell a biztost, az alispán helyettesét és a szolgabírót. 9. Nem fertőzött területről senkit ne engedjen be. 10. A kihelyezett sebész működését megfelelően ellenőrizze. 11. Ha valami egészségügyi vonatkozású baj előfordul, a magisztrátussal közölni kell. Ha probléma merül fel, meg kell velük beszélni. Azaz: mindent el kell követni, ami egy jó hírű és közbiztonsághoz értő férfitől az egészséget fenyegető veszélyekkel kapcsolatban elvárható. Összehasonlítva ezeket az utasításokat a pécsi Egészségügyi Tanács 27 év előtti intézkedéseivel, megállapítható, hogy az előírások sok esetben hasonlóak: a helységekbe a be- és a kifelé mozgás akadályozása -— utóbbi esetben Pécsen csak a járvány későbbi időszakában —, a csoportosulás tiltása, füstölés alkalmazása, a betegek nyilvántartása. A Tolna megyei utasítások jobban kidomborítják a fertőtlenítést, a fertőzött ruházat elégetését, amit a pécsi jegyzőkönyvek nem említenek. Lényeges különbség van azonban a betegség helységen belüli terjedésének gátlásában: Tolna megyében a kedvező tapasztalatok dacára sem tudtak sehol járványkórházat létrehozni. Ennek következménye a járvány időtartamában és az áldozatok nagyobb számában mutatkozott meg.

9 Ebben az időben felelősségrevonásra is sor került. Marker Ágoston ügye a korabeli társadalmi viszonyokat tükrözi. A morva származású szakadáti plébános, aki egyébként rossz viszonyban volt a földesurával, a község járvány alóli felszabadítása után 1739. dec. 11-én Tevéire ment, ahol még dúlt a pestis. Meglátogatott egy a betegségben szenvedő asszonyt, akinek férje és lánya már emiatt halt meg. (6 nap múlva az asszony is a pestis áldozatává vált). Mikor ez a földesúr, gróf Mercy-Argenteau tábornok tudomására jutott, 1740. január9 TMLNK 137/1740;i\ÖK73:792/1740