Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században

itt 332 személy halt meg. A felszabadító vizsgálatoknál megállapították, hogy csak 12 házban nem volt beteg. Novemberben a pestis Bonyhádon ismét fellángolt. Az egész terület vesztesége 2134 személy volt.

7 Már a járvány kezdete óta nagy figyelemmel kísérték a dunaföldvári révet, amely az egyetlen átkelőhely volt a Dunántúl felé. Itt az áthaladó hajókat is ellenőrizni lehetett. Már ápr. 14-én katonaságot rendeltek oda, majd amikor máj. 4-én Baján is kitört a járvány, és az onnan Pest felé hazatérő 180 személyt csak a rév felett tudták megállítani, az őrséget 50 fővel megerősítették. Felmerült annak a gyanúja, hogy a hazatérőket Vassy látta el útlevéllel. Ebben az időben az őcsényiek és a decsiek, akik már a zárlat kezdete óta állandó összeköttetést tartottak fenn Bajával, bort szállítottak a városból. Ezt veszélyes példának tartották és már júl. 21-én börtönbüntetéssel sújtották az ebben résztvevőket; a bort elkobozták. Ez tetemes mennyiségű lehetett, mert egy kimutatás az ez évben elkobzott bor értékét 774 Ftnak jelzi. A pestis Földváron az egészségügyi biztos házában kezdődött júl. 3-án, bár ekkor még „ csak egy személynél találtatott puga (bubo), Vassy uram minden cselédjével kitakarodott a szigetre contumáciára (vesztegzárra). " Megyebiztossá ekkor ideiglenesen Czompó József szolgabírót nevezték ki. A pestis tovább terjedt, 1 hónap múlva Paksot is elérte, majd Bölcskére és Madocsára is eljutott. A nagy számú megbetegedés miatt Vassy utasítására Reindlet Földvárra hívták járványsebésznek. Az itteninél is nagyobb veszteséggel járt a paksi járvány: 845 halottal, viszont feltűnő volt Madocsa alacsony halálozása: 14 személy. Bár védettség a pestis után nem alakul ki, mégis tény, hogy az 1709—10-es járvány másik területén, Tamási környékén sem voltak megbetegedések. Úgy látszik, időközben a hatóságok már Madocsa felszabadítását tervezték, mert ez ügyben dec. 7-én Daróczy Zsigmond, a. község földesura, levelet írt sógorának, az alispánnak, a zárlat fenntartását kérve. Arra hivatkozott — neveket felsorolva — hogy most is vannak megbetegedések és halálozások mind Bölcskén, mind Madocsán. „Isten tudja, micsoda nyavalya ez" — írta — „mind némelyek 4-5 napig el nem fekszik benne, azután felkel, de mind csak azzal a meleg tökkel kötözik magukat. " (A tök a bubók beolvadását segítette elő). Pakson a magas halálozás következtében eluralkodott a felelőtlenség: egyesek loptak, fosztogattak, bútorokat vittek el. Alig halt meg valaki, lakását máris kifosztották. A félelem miatt — mint Perczel alispán szept. 15-én jelentette — Földváron senki nem akart járványszolgának jelentkezni. Ennek következménye volt, hogy egy gyermekágyban meghalt aszszonyt 6 napig nem temettek el. Ugyancsak a félelem játszott szerepet abban, hogy dec. l-jén Eitz állásáról lemondott, mert nem akart a járvány sújtott területre menni. Mikor a megye emiatt az országos egészségügyi bizottsághoz fordult, az a megyére bízta, hogy kényszerítik-e a sebészt arra, hogy járványos területen dolgozzék; csak azt fűzték ehhez, hogy utódról gondoskodni kell. A megye végül dec. 1-jei hatállyal állásából felmentette, rendszeres fizetését megszüntette. Tekintve, hogy Eitz egyéb munkavégzését vállalta, a felszabadító vizsgálatok egy részének elvégzésével bízták meg. Ezért neki tevékenységének befejezésekor 200 Ft-ot fizettek. Mikor 10 év múlva, halála idején, az özvegyének segélyt szavaztak meg, kiemelték, hogy 7 Magyari Kossá i. m. I. 120., IV. 103., 152., 164.; TML NK 373/1738; 687, 697, 715, 733/1739; 149/1740; 426/1741, utólag helyesbített adatok; NKI 3:722/1739; 3:787/1740