Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Károly, László: Tolna megye egészségügye a 18. században

1713-ban ismét volt Pécsen pestis. A magisztrátus utasítása alapján a városkapukat lezárták, az idegeneket elűzték. Büntetés helyeztek kilátásba annak, aki idegeneket rejteget. A megbetegedetteket lazarettbe szállították, a hozzátartozókat megfigyelés alatt tartották. A betegek kezelése abból állt, hogy a búbokat kenőcsökkel felpuhították, majd az orvos utasítása alapján a sebész a duzzanatot felvágta. Maga az orvos ilyet nem végzett. A bubók felnyitása a szervezet általános mérgeződésének (septikaemia) megakadályozását jól szolgálta, viszont a kiömlő váladék újabb fertőzőforrást jelentett. Az idegenek elűzése járványügyi szempontból helytelen volt. Talán ezzel függ össze, hogy a pécsi járvány befejezése után a megyében és Somogyban ismét voltak megbetegedések. Az 1715-ig elhúzódó járványban országosan 410 000 ember halt meg, szemben a harcokban elpusztult 85 000 személlyel. 1703-ban a megyében 75 falu volt, amiből 1714-re 36 szegény helység maradt.

2 Ebben az évben Pamero Felix, a Fabiani ezred kapitánya a nemesi közgyűlésen kórház építését kérte a nagy számú katonai és polgári megbetegedett miatt. A megye a kérelmet azzal utasította el, hogy erre nem lehet őt kötelezni.

3 A német betelepítések hatására 1767-re a falvak száma 10l-re nőtt. Ez a népmozgás sok áldozattal járt, ami jórészt a nem megfelelő szervezés következménye volt. Már 1712-ben az első, a Dőryek teveli birtokára történt betelepítés is nehézségekkel járt. Itt a rossz körülmények és az éhezés mellett betegségek is jelentkeztek. 1712—1714 között 188 család, 995 személy jött Tevéire. Közülük 1715-re már csak negyedrészük, 48 család volt ott. (Ugyanebben az időben a szatmári telepesek fele maradt az új lakhelyén). Az első németek közül sok meghalt, sokan elvándoroltak vagy hazatértek. így 1720-ra már csak 31 család maradt meg. Ez évben 8 családfő halt meg.

4 A helytörténeti feldolgozások betegségekről több új telepítéssel kapcsolatban is megemlékeznek, többször fertőzéseket is említenek. így 1718-ban 3 fuldai család 1 hónapon belül elköltözött Tolnáról, mert a Duna vizének fogyasztása után megbetegedtek, ugyanígy járt 1720-ban 4 másik család is. 1722-ben Kalaznóra 29 családfő jött, közülük 1727-re 9 meghalt. Pári községben az 1728-ban odaköltözött 36 családból 1735-re csak 2 maradt meg. Ezek jó része éhen halt. A nemesi közgyűlés 1728. évi jelentése szerint: „A frankok és a svábok részben meghaltak, részben elköltöztek, sokan koldulnak..., miután szokatlan volt nekik a levegő és ez az ország. Házaik üresek és elhagyottak. " Szekszárdon az 1730-as években az újonnan jött németek és a magyarok meg a szlávok (szlovákok, szerbek) halálozása nem különbözött, Tolnán viszont a németeknél 100 születésre 96 halálozás jutott, a többiek esetében csak 77. A kezdeti időszakban nemcsak a szegény beköltözők felszerelésének hiánya játszott szerepet abban, hogy a nélkülözések és az éhezés következtében nagyarányú volt az elhaMagyari Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek I—IV; Magyar Orvosi Kiadó 1929—1940; I. 41., III. 135., IV. 18., 28.; Bodosi Mihály: Dél-dunántúli 18. századi pestisjárványok, különös tekintettel Somogyra; Somogy megye múltjából 24. k. (szerk. Szili Ferenc), Kaposvár 1993., 85.; Leírja a pestis járványtanát is; Nagy Lajos: Az 1710-es és az 1713-as pécsi pestisjárvány; Baranyai helytörténetírás 1981. (szerk. Szita László), Pécs 1982., 117., 147.; Hadnagy Albert: Tolna megye küzdelmes évei a török hódoltság után; Tolnamegyei Újság 1938. IV. 23.; Schultheisz Emil: Az orvoslás kultúrtörténetéből, Bp.— Piliscsaba 1997., 63. Magyari Kossá /'. m. I. 41. Éppel, Johan: Tevel. Heimatgemeinschaft der Teveler ö. v. Bp. 1988., 19., 35.