Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

mechanizmusának, a hatóanyagoknak a kikutatása, vagyis a gyógyszerek története. Ebben a témakörben — érdekes módon — elsősorban a spanyol területet járták körbe a kutatók, Spanyolországot és a dél-amerikai országokat. A gyógyszerek eladásának színtere, a patika is több előadót foglalkoztatott, az antik római gyógyszertáraktól a középkori valenciai patikákon át egészen a modern norvég gyógyszertárak kialakulásáig foglalkoznak a szerzők e témával. A nyomtatott gyógyszerészeti irodalom történetével és hímeves gyógyszerészek munkásságának feltárásával gazdagítja az olvasót több írás. A művészet és a gyógyszerészet több területen találkozik: művészi stílusban berendezett patikabelsők, az adott korszak kerámia- és porcelániparának remekeit felvonultató patikaedények, szépséges bronz mozsarak és mérlegek egyaránt érdemesek a figyelemre, sőt gyógyszerészeti témához kapcsolható vígopera ismertetésére is vállalkozott az egyik előadó. A gyógyszerészek is — hasonlóan más kereskedőkhöz — igyekeztek portékájukat népszerűsíteni. A gyógyszerészeti hirdetések tanulmányozása jó bepillantást enged egy-egy kor divatosnak mondható medicináinak titkaiba. Antonio Corvi a 18. századi Milánó speciális és „titkos" szereinek regisztrálásáról és népszerűsítéséről közöl adatokat. Henri Silberman a köhögés elleni szerek — cukorkák, szörpök és labdacsok — fejlődését és annak reklámozását dolgozta fel. Minden korban a vevőkör komoly hányadát jelentették a patikákban a hölgyek, akik a gyógyszerészek segítségét is igénybe véve igyekeztek szépségüket megőrizni és ápolni a különféle „titkos" recept alapján előállított kencékkel. A régi gyógyszerészeti hirdetések alapján a kozmetikai szerek történetének kincsesbányáját fedezhetjük fel. Miközben a sok-sok mosolyra késztető csodaszer leírását olvassuk, olyan örökérvényű — sok esetben gyógynövény alapanyagú — szerre ismerünk rá, amelyek újra teret nyernek napjaink vezető kozmetikai cégeinek készítményeiben. (Patrizi Castellani feldolgozása a szépségápolási szerekről) A közlemények értékét növeli, hogy jól használható irodalomjegyzékkel zárulnak, elősegítve az érdeklődők további tájékozódását. A kötet nem csupán az orvos- és gyógyszerészettörténészek számára jelent tanulságos olvasmányt, de mindenkinek, aki a művelődéstörténet emlékei és története iránt érdeklődést tanúsít. Kapronczay Katalin Schmitz, Rudolf: Geschichte der Pharmazie. Bd. I. Eschborn. Govi Verlag, 1998. 836 p., ill. Hermann Schelenz 1904-ben kiadott „A Gyógyszerészet Története" c. munkája (Reprint 1962) óta először kerül az ismertetendő könyvben a gyógyszerészet története a kezdettől a középkor végéig alapos kutatásokra és modern tudományos eredményekre épülően bemutatásra. A gyógyszerészet-történet egyik legkiválóbb képviselője, prof. dr. Rudolf Schmitz (1918—1992), a Marburg/Lahn-i Philipp Egyetem Gyógyszerészettörténeti Intézetének volt igazgatója. A könyv szerzője sajnos nem élhette meg munkájának teljes befejezését, dr. Franz Josef Kühlen, aki kezdettől fogva részt vett a kéziratok két kötetre tervezett előkészítésében, folytatja e munkát. Az ábrák és a képek kiválogatása dr. Werner Dressendörfer kezébe került. A mű két nagy fejezetre oszlik. Az első magába foglalja a középkort legkorábbi kezdetének idejétől a középkor végéig. Itt nemcsak a gyógyítás fejlődésének őskori egyes keleti területei (Mezopotámia, Egyiptom, Szíria, Palesztina) kerültek feldolgozásra, hanem az orvoslás és gyógyszerészet Indiában, Kínában és Japánban, a római, bizánci és az arab korszakok, az orvosi és gyógyszerészeti alkémia hagyományos ismeretei a keresztény nyugati világban, a korai és késői középkorban. A második nagy fejezet a nyugat-európai gyógyszerészet és a gyógyszertári intézményrendszer fejlődésével foglalkozik a XlII-tól a XVI. századig, kiindulva a szellemi, vallási alaptételekből (skolasztika, egyetemek), nyelvi és irodalmi tényezők (herbáriumok és gyógyszerkönyvek irodalma), valamint a gyógyszerkincs fejlődése és a középkori gyógyszerformák alkalmazásának ismeretéig. A gyógyszerészi hivatás tézisei, ezek eredete, továbbá gazdasági és egészségpolitikai feltételezései (városok kifejlődése, céhrendszer) megvitatása és a jogszabályi alapok felfektetése (II. Frigyes császár konstitúciója, Velence, Nürnberg gyógyszertári rendtartásai és az eskük.), a gyógyszerész és a gyógyszertári személyzet jogállása, üzemi jog, gyógyszer-kereskedelem, árképzés és a gyógyszertaxák leírása következik. A katonai gyógyszerészet fejezete és a nagy járványok fellépése zárják le a könyv anyagát. A Gyógyszerészet Története lebilincselő olvasmány, amely a gyógyszerészek, gyógyszerészhallgatók, a gyógyszerészet és orvoslás, továbbá a tudománytörténet és az általános kultúrtörténelem után érdeklődők számára is tudományos forrásnak számíthat. A könyv gazdag regisztere szaklexikonként is jól felhasználható. A könyvet a gyógyszerészettörténelmi tudományterület magyar kutatói, előadói, oktatói részére alkalmazni javasolom. Zalai Károly