Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

szemlélet behatolt az oktatásba. így jut el a botanika és a zoológia addig még a medicina révén a 16. századi újrainduláshoz. A diszciplínák továbbmüvelésével együtt járó differenciálódás vezet majd el e két tárgy önállósulásához, a medicinából való kiváláshoz. A természettudományi tananyag „beépülésének" talán legfontosabb mozzanata az az „előképzés", amiről az irodalomban eddig alig esett szó. Forrásai alapján Freyer ezt szemléletesen mutatja be. A 16. század első felétől kezdve nagyobb és jelentősebb latin iskolákban megkezdődött a természetfilozófiatermészettan (természetrajz) egy-egy előadás formájában való külön oktatása, ha nem is mindig és mindenütt rendszeresen. Az augsburgi városi gimnáziumban, mely Bajorország egyik iskolaközpontja, már a 16. század elején publicae auscultationest tartanak a doctrina de natura-ról. Kétségtelenül azoknak a tanulóknak, akik majd ezirányú egyetemi tanulmányokat óhajtanak folytatni. Miután más iskolákból is összegyűlt itt a hallgatóság, az előadások nyilvánosak voltak. A rothenburgi latin iskolában 1592-ben a nagyhírű kémikus és orvosdoktor, Andreas Libavius doctrina naturálisból tart előadásokat lectiones publici keretében. Ezekhez a meghirdetett előadásokhoz 1599-ben egy kifejezetten orvosi lectio társult, amit a rothenburgi város orvos tartott. Tankönyvül elsősorban Hippokratész Aphorismái szolgáltak. Ugyancsak akadémiai előkészítő előadások gyanánt hangzanak el 1605—1607-ben a coburgi gimnáziumban mind lectiones publici, mind lectiones privata keretein belül a „doctrina anatomica ex libello Philippi de Anima...". Hasonló céllal adták elő Arisztotelész Fiziká-ját, a természettudományi írásokkal együtt a bayreuthi gimnáziumban, ugyancsak nyilvános előadások formájában. A tancélra használt írások elemzése arra enged következtetni, hogy 1500 körül még voltak orvositermészettudományi „kiképző centrumok" az egyes kolostorokban éspedig azok könyvtárában. Az egyházi (kolostori) könyvtárak azoknak a diákoknak is rendelkezésére állottak, akik az egyetemről átmenetileg hazatérve készültek további stúdiumokra. A latin iskolák egyetemre, főként orvoskarra előkészítő előadásai hazánkban sem voltak ismeretlenek. Kyr Pál (1502—1588) brassói városi orvos és septemvir, fejedelmi udvari consiliarius és lyceumi tanár könyve is ilyen előadásain nyugszik. A Honterus-nyomdából 1551-ben megjelent „Sanitatis stúdium ad aphorisorum compositum" című munka ajánlása — „Studiosi iuventutis Coronensis" is erre utal. Ezekről az orvostörténelem eddig nem vett tudomást, jóllehet a tény maga nem most vált ismertté. Az egyetemi előképzésnek ezt a formáját Freyer levéltári anyaga sok latin iskolájában igazolja egészen a 18. század második feléig. Egyetemi és gimnáziumi „közös" tankönyvek, mint pl. Melanchton Dc anima-ja, az Initia physicae a 16—17. században mindkét iskolatípusban előadattak. Az egyetemen főleg az ars fakultáson, jóllehet a protestáns egyetemek teológiai és orvosi fakultásán sem ritkán találkozunk velük. Melanchthon tankönyvei a természettudományokban nagyobb mértékben befolyásolták az oktatást, mint ahogy azt a szerző véli. A confessionális humanizmus iskolai megjelenési formái a természettudományos tárgyak oktatásában észrevehetőek, de még jórészt a medicinán belül, illetve fordítva: Zabarella az arisztotelészi De anima kapcsán azt írja, hogy a medicina a scientia naturálisban bennefoglaltatik. Freyer a 18. századig terjedő kilenc évszázadot az iskolai természettudományi oktatás szempontjából „kísérleti fázis"-nak nevezi, mert nem önálló diszciplínaként jelennek meg az említett tárgyak az iskolában. Ezt a megállapítást kérdésesnek tartom, mind tartalmában, mind elnevezésében. A 18—19. századot tárgyaló fejezetek kiterjednek a tankönyvek, az iskolai természetrajzi gyűjtemények, a tanító- és tanárképzés, a szakdidaktika és a pedagógia kérdéseire is. Egyedül itt esik szó más régió, ill. a gazdaságiszociális viszonyok befolyásáról. A 18. század második felétől mind több latin iskolában válik a természetrajz önálló tanítása rendszeressé, 1800-tól pedig állandóvá. Egységes felépítésű tankönyve e tárgyaknak azonban még nincsen. A 18. század közepétől az iskolai természettudományi oktatást már nem lehet az orvosi oktatással együtt tárgyalni. Igaz, hogy még a 20. század elején a legtöbb orvosi fakultáson a kémia-fizika mellett a botanika és zoológia is része a propedeutikus stúdiumnak. Ez azonban már nem azonos a gimnáziumok természetrajzi tananyagával. A vizsgált terület változatlanul bajor, de a következtetések most már joggal terjeszthetők ki az egész német nyelvterületre, amint azt a szerző kizárólag csak erre az egy korszakra vonatkozó, más régiókkal való összehasonlításai mutatják. A tárgy tanítására vonatkozóan itt már egységesen értelmezhető források álltak rendelkezésre, kéziratos és nyomtatott iskolai beszámolók formájában az 1900-ig terjedő időszak adataival. 1773-ban jelenik meg először a Naturgeschichte kötelező tárgyként a bajor gimnáziumokban. Itt a medicina már nem szerepel. Kötelező volta nem állandó, 1800 után is visszaszorítja időnként a neohumanizmus dominanciája a gimnáziumokban. Még a 19. században sem ritka, hogy a természettudományi ismereteket a nyelvórákhoz fűződőén adják elő. Csak a század második felében — főként a 60-as, 70-es években találják meg a tanrendben végleges önálló helyüket. A tartalom a 18. században teljesen kettéválik: a biológiai oktatás napjainkig folytatódik