Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)

KRÓNIKA — CHRONICLE

FODOR FERENC (1926—2000) 2000. október 16-án alkotó erejének teljében, 74 éves korában, Marosvásárhelyen hirtelen elhunyt dr. Fodor Ferenc professzor, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója. Halálával nemcsak a hazai szemészeti tudományos társaságot érte nagy vesztesség, hanem főiskolánk oktató kara is szegényebb lett egy nagy műveltségű, páratlan tevékenységű és nagy munkabírású tanárral, akinek életeleme volt a gyógyítás, a tudományos munka és az oktató-nevelő tevékenység. 1926, szeptember 16-án született Gyergyókilyénfalván, Hargita megyében (Románia). Középiskoláját Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson végezte 1940—1947 között. Orvosdoktori érdem-diplomát 1953-ban szerzett, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. Itt is nyert kinevezést a Kórbonctani Tanszékre, ahol 1958-ig dolgozott gyakornoki, majd tanársegédi beosztásban. 1958-ban az OGYI Szemészeti klinikájára nevezik ki tanársegédnek, majd adjunktusnak, sikeres versenyvizsgája nyomán, előadó tanárnak, 1976-tól profeszszornak, 1992-ben bekövetkező nyugdíjazásáig. 1959-ben kórbonctani, 1960-ban szemészeti szakorvosi vizsgát tett, 1976-ban I. fokozatú szemész főorvosi minősítést nyert. 1967-ben az orvostudományok doktora címet nyerte el "Contributiuni la studiul morfo-clinic al tumorilor oculare la copii" (Morfoklinikai vizsgálatok a gyermekkori szemdaganatokban) című doktori disszertációjával. Szakmai tevékenységét először a morfológiai tudományágban, később a szemészetben széles körű ismeretek, kiváló szakképzettség és eredeti alkotó készség jellemezte. A morfológiában szerzett alapos tudását és tapasztalatát a klinikai gyakorlatban hasznosította. Tudományos munkái átfogó biológiai szemléletet tükröznek. A több mint 230 tudományos dolgozatából, közel 150 hazai és külföldi szaklapokban jelent meg, illetve országos és nemzetközi kongresszuson bemutatott dolgozataival a román morfológiai és szemészeti iskola egyik jeles képviselőjeként vált ismertté (Budapest, Berlin, Giessen, Hamburg, Szaloniki, Párizs, München, Bécs). Tudományos munkássága során nyert gazdag tapasztalatát készséggel adta át tanítványainak és munkatársainak. Kiváló pedagógiai érzékkel foglalkozott a fiatal orvosokkal. Évtizedekig vezette a Szemészeti Klinikán folyó szakorvos- és főorvosképzést. Tudományos érdeklődése a szembetegségek inorfopatológiai vizsgálatára és ultrahangos tanulmányozására terjedt ki. Foglalkozott a szem daganatos megbetegedéseivel, valamint az érrendszer károsodását követő szemelváltozásokkal. Munkássága során két újítását és két találmányát jegyezték be a Román Találmányi Hivatalnál. Szakmai és társadalmi téren széleskörű tevékenységet folytatott: 1976-1985 között a fogászati fakultás dékánja volt. Tagja volt az Altalános Orvosi Kar Tanácsának, valamint az egyetem szenátusának. 1979—1990 között a bukaresti Oktatásügyi Minisztérium Diploma Bizottságában dolgozott. 1979—1984 között a Román Nagy Nemzetgyűlés képviselője volt. A Román Szemészeti Társaság alelnöke volt 1990—1998 között. Tagja volt a Román Szemészeti Társaságnak, a Magyar Szemészeti Társaságnak, a Balkán Orvosi Szövetségnek, a Nemzetközi Ultrahang Társaságnak (SIDUO), a Julius Hirschberg Társaságnak és a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak. Eredményes munkásságáért a Román Akadémia Gheorghe Marinescu-díjjal tüntette ki 1985-ben. Az utóbbi 10 évben a Magyar Kulturális Örökség ápolása és fejlődésének elősegítése érdekében kifejtett tevékenységéért a Magyar Kultúra Lovagja címet nyerte el, az Amerikai Egyesült Államok Akadémiája a "2000. Év Embere" címet ajándékozta neki. Mint a Szemészeti klinika vezetője és szemész főorvosa a betegek tízezreit gyógyította. Magatartása a betegekkel és munkatársaival szemben az orvosi etika követelményeinek szellemében humanitárius, önzetlen, példamutató volt. Fodor Ferenc professzor állandó figyelmet fordított az erdélyi magyarság kulturális örökségének felkutatására, megőrzésére és ápolására. Mindezeket tükrözi szülőföldjének, Kilyénfalvának, leírása és "A szemészet évszázadai Erdélyben" című könyve, mely tartalmánál fogva kitűnő irodalmi mű. Saját és munkatársi viszonylatban 18 monografikus müve jelent meg nyomtatásban. Egyik főműve a szerzőtársként megirt Morfológia ochiului (A szem kórbonctana) kiválóan tükrözi a szemészeti kórtan nehéz útjait, melynek egyengetését ő is vállalta. A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egész munkaközössége, diákjai, valamint betegei mély megrendüléssel vettek végbúcsút feledhetetlen mesterüktől. Nemes jellemének tiszteletét az utókor kegyeletteljesen és híven megőrzi. Áldás emlékére ! Rácz Lajos Ernő