Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 170-173. (Budapest, 2000)
KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Wix, Györgyné: Gens Rulandica — Egy híres német orvoscsalád magyar vonatkozásai
Martin Rulandjun. Lauingen. * 1569—fPrága 1611 Nagyon tehetséges ifjú lehetett: 1583-ban, 14 évesen iratkozott be a tübingai egyetemre, s Jöcher szerint 1587-ben 18 esztendősen, Bázelben nyeri el a doktori címet. 11 De találkozunk még nevével egy jénai disszertáció szerzőjeként 1591-ben, amikor fémek egymásra gyakorolt hatásáról írt. 12 Mint korábban említettük, 1594-ben már városi orvos (Stadt Physicus) Regensburgban, majd 1607-től ő is Prágában Rudolf császár udvari orvosainak egyike. Szathmáry László alkimistákról szólva említi Rudolf császár orvosai közt a Ruland nevet is, aki egyaránt lehetett apa és fia. „Ott lézengett" — írja Szathmáry — „egy csomó orvos, akik néha gyógyászattal is foglalkoztak, de rendesen aranycsinálással. " n Az ifjabb Martin jénai disszertációja ugyan alkimistára utal, mégis elsősorban orvostudománnyal foglalkozott. Ennek némi magyar vonatkozású emlékeként két tanulmányáról tudunk, melyeket az ún. morbus Hungaricus-ról írt: De perniciosa luis Ungaricae tecmarsi et curatione. Francofurti 1600. De morbo Ungarico recte cognoscendo et foeliciter curando. Lipsiac 1610. Ez a morbus Ungaricus vagy Hungaricus, magyar betegség vagy magyar láz, a 16—18. században divatozó elnevezése egy háborús területeken, így elsősorban „hazánkban akkor honos bélfertőzésnek, melynek pontos mibenlétét nem sikerült megállapítani. Egyszerűség kedvéért általában a tífusszal azonosítják." — írja az Orvosi Lexikon) 4 Tekintettel arra, hogy a betegség igen elterjedt volt, a háborús viszonyok közepette elsősorban a katonák között szedett sok áldozatot. Rulandnak a betegség felismerése és gyógyítása tárgyában írott tanulmányai tehát nagy érdeklődésre tarthattak számot. (A kóresetek között egyébként testvérének Andreas Ruland regensburgi orvosnak betegségét és halálát is leírja. 15 ) Az ifjabb Martin Rulandnak két orvos fiáról tudunk: Martin és Johann David már nem Lauingenben születtek, hanem Regensburgban, apjuk ottani működése idején. A legifjabb Martin Ruland. Regensburg, *?—f? Nevét először ugyancsak a tübingai matrikulában találjuk meg: „Martinus Rulandt Ratisbonensis" 1621-ben iratkozott itt be, majd tanulmányait Wittenbergában folytatta. Láthatjuk az anyakönyvben, hogy „Martinus Rulandus Imbripolitanus [Regensburg] Boius " 1627-ben „MedficinaeJ et artis Paeoniae studfiosusj " volt. 16 Ennél többet nem sikerült kideríteni róla. Feltehetően fiatalon halt meg, különben a már többször emlegetett id. Ruland-féle orvosi kézirat nem öccse Johann David tulajdonába került volna, hanem ő örökli. Legifjabb Martinnal a Mártonok sora lezárul, s eljutunk a Jánosokhoz. 1 Jöcher, C. G.: z. m. Bd. 3. 2307. — Allgemeine Dt. Biographie i. m. Bd. 29. 635. 2 Mündt — Wiehert: i. m. Bd. 3. 32.: Ruland, Martin d. J.: Syrraxis metallike prote in qua agitur de definitione, causis et adiunctis metallorum fere communibus. Jena. 2.1. 1591. 3 Szathmáry László: Magyar alkemisták. Bp. 1928. (Hasonmás kiad. Bp. 1987.) 274—275. 4 Orvosi Lexikon. 3. köt. Bp. 1972. 334. 5 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. 3. köt. Bp. 1931. 1085. sz. (300.) — Morbus Hungaricus címszó. 6 Martikel Tübingen i. m. Bd. 2. 133., Nr. 20.373 — Album Academiae Vitebergensis. Jüngere Reihe Teil 1. 1602—1660. Magdeburg 1934. 317., 1627. 431.
