Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Gergely Ferenc: Az országos Gyermekvédő Ligáról (1906—1950)
szélyt, s azt is tudta, hogy milyen nagy hibát követett el azzal, hogy 1944-ben, a debreceni induláskor nem tette meg az átálláshoz nélkülözhetetlen lépéseket: az új vezetőség megválasztását, az új alapszabályok kidolgozását, kapcsolatok kiépítését a demokratikus pártokkal, s egy országosan ismert patrónus megnyerését. Mindez — állapította meg a vezetés néhány hónap múlva — módot adott volna arra, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi segélyakciókba. Ez presztízst, anyagi javakat, pénzbeli támogatást eredményezhetett volna a belső élet megújításához és továbbépítéséhez. Ezt a késést 1945 tavaszán igyekeztek behozni. Március 5-én elhunyt Petri Pál. Az ügyvezetői teendők ellátására és a liga képviseletére özvegy Bajcsy-Zsilinszky Endréné kisgazdapárti országgyűlési képviselőt kérte fel az Ideiglenes Intéző Bizottság. A „zászlónak és védőpajzsnak" kiszemelt Zsilinszkyné vállalta a feladatot. Társelnöknek megnyerték dr. Kemény Gábort és Béky Ernőt, a Pedagógus Szakszervezet két befolyásos tagját. Március 29-én új intézőbizottság alakult, miután a régi önként félreállt. Ez a bizottság azokból alakult, „akik köztudomásúan Hitler- és nyilasellenes magatartást tanúsítottak, akik a liga központi hivatalában ellenállási csoportot képeztek, vagy származásuk miatt állásukból elbocsájtattak". 48 Sietve fogtak hozzá a demokratizáláshoz, a tagok igazoltatásához, az új szervezeti szabályzat kimunkálásához. Áprilisban szereztek — bizalmas forrásból — tudomást arról, hogy „bizonyos körökben megindult a ligának a megfúrása, mint holt intézményt tekintik, nem akarják új életre kelteni.". A fővárosi IX. ügyosztály által összehívott értekezleten dr. Lukácsy István főjegyző reakciós, feudális alakulatnak nevezte a ligát, amelynek nincs egyetlen szerve sem, amelyik alkalmas volna a továbbműködtetésre. Ezért — jelentette be Lukácsy — fel fogják oszlatni. A liga ideiglenes vezetői meghallgatták, de nem fogadták el ezt a döntést. Másokkal együtt látták, hogy e mögött pártpolitikai, személyi és anyagi indítékok húzódnak meg, nem pedig a gyermekvédelem eminens érdekei. Újabb erősítésként — alelnöknek — megnyerték a szociáldemokrata Tuba Károly költőt, tankönyvírót, ismert pedagógust és gyermekvédelmi szakembert, aki valóban teljes erőbedobással fogott hozzá a liga védelméhez, talpraállításához. 49 Április 30-ai körlevelében tájékoztatta az intézetek igazgatóit a demokratikus átszervezésről, s egyben jelentést kért tőlük. Ennek ellenére 1945 májusában már biztosnak látszott a liga „községesítése". A Népjóléti Minisztérium 1945. május 29-én kelt rendeletével kormánybiztost állított a liga élére Varga Endre miniszteri titkár személyében. Varga az intézőbizottságot június l-jével megszüntette. Tuba Károly a Szociáldemokrata Párt országos vezetőinél — például az igazságügyi tárcát irányító Ries Istvánnál — igyekezett védelmet, támogatást szerezni — de többnyire eredménytelenül. Közben Zsilinszkyné is elhagyta a ligát, viszont a Nemzeti Segély nyomása nőtt. Úgy látszott, hogy 1945. szeptember 7-ével a liga végképp befejezte pályafutását. Ekkori keltezésű ugyanis az a belügyminiszteri rendelet, amely az Országos Gyermekvédő Liga és Gyermekszanatórium Egyesületet feloszlatta, ennek lebonyolítására egyidejűleg miniszteri biztost küldött ki azzal, hogy az egyesület (liga) alapszabályszerü szerveinek hatáskörében járjon el, az elidegenítési, valamint a visszterhes és a liga kötelezettségét megállapító jogügyletek kivételével. Az élet, a gyermekvédelmi szükségletek — hacsak átmenetileg is, de — ezúttal is erősebbnek bizonyult a politikai akaratot szolgáló jogszabálynál. A ligát csak abban az esetben 48 OL.P.1078.II-2267-1946. 49 Uo., XV-706-1945., 11-2267-1946.
