Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW

nyok körében. A gyógyszerészet történetének kutatása terén négy irányvonalat határozott meg, amelyekről 1924ben Innsbruckban számolt be a szakma képviselőinek. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Gyógyszerészet-történeti Társaság megalapítása 1926-ban az Innsbruck melletti Hallban. A Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaságot 1949-ben szervezték meg, amely a szakma nemzetközi elismertségét is bizonyította. A gyógyszerészei-történetet először a Kiéli Egyetemen kezdték el oktatni. G. Dann 1953-ban megszervezte a gyógyszerészet-történeti könyvtárat. Ez utóbbi szolgált bázisként, amikor 1962-ben bővítéssel és átszervezésekkel megalakult a Kiéli Egyetem mellett működő Orvos- és Gyógyszerészet-történeti Intézet, amely irányította a farmakológia történetének kutatását, s megszabta a szükséges oktatási irányvonalakat. Önállóan működő gyógyszerészet-történeti intézet csak később, 1965-ben alakult meg Marburgban. A német nyelvű gyógyszerészettörténet-írás áttekintése akkor teljes, ha a svájci és az osztrák történészek kutatási eredményeivel is megismerkedünk. Fontosnak tartja a szerző, hogy a nevesebb svájci képviselők - J. A. Häfliger, B. Reber, H. Zörnig -, valamint az osztrák H. Heger, E. Sickenberger, J. Noggler, L. Winkler, L. Kofler stb. munkásságát méltassa, s a tőle megszokott módon értékelje. Lichte munkájának felépítése logikus, szerkezete jól áttekinthető, információkban gazdag, jegyzetanyaga bőséges, ezért az olvasó kézikönyvként is használhatja. B. Kótyuk Erzsébet Lindberg, David C: Von Babylon bis Bestiarium. Die Anfänge des abendländischen Wissens. Stuttgart-Weimar, Verl. Metzler, 1994, p. 482. A második világháborút követő évtizedekben fellendült a tudományok, köztük a természettudományok történetének kutatása. Számos szakpublikáció látott napvilágot a különféle szakfolyóiratokban, s megjelentek a témát taglaló monográfiák is. A szakterület első nívós, háború utáni feldolgozása a holland E. J. Dijksterhuis Mechanisierung van het Wereldbeeld című, 1950-ben megjelent munkája, amelynek hiánypótló mivoltát az mutatja, hogy 1956-ban német, 1961-ben pedig angol nyelven is napvilágot látott. Emellett az alapmű mellett a következő színvonalas és mélyenszántó monográfiák jelentek meg: Benjamin Farrington Greek Science, Vol. 1-2. (1944, 1949), Marshall Clagetts Greek Sience in Antiquity (1957), William H. Stahls Roman Science (1962), G. E. R. Lloyd Early Greek Science Thaies to Aristotle (1970), valamint Greek Science after Aristotle (1973), illetve Olaf Pedersen-Mogens Phil Science in the Middle Ages (1978). Amint a felsorolt müvek címéből kitűnik, e kiváló monográfiák kevés kivétellel az antikvitás, mégpedig a görög antikvitás tudományának tárgyalását tűzték ki célul. A kezünkben tartott kötet szerzője, David C. Lindberg a természettudomány történetének professzora a Wisconsini Egyetemen. Monográfiájának újdonsága, hogy az antikvitás és a középkor természettudományát közös kötetben tárgyalja, ezzel lehetőség nyílik olyan kérdések megválaszolására, amelyek a korszakonkénti tagolás, az antikvitás és a középkor különválasztása esetén fel sem vetődnek, azaz teret enged a tudás hagyományozódásának vizsgálatára. A kötet kétezer év tudományának történetét prezentálja a matematika, asztronómia, mechanika, optika, (al)kémia, természettudomány és orvoslás terén. A téma tárgyalása során a szerző kitér a világ megismerésének kérdéseire, arra, hogy a filozófia és a vallás miként hatott a tudomány fejlődésére, továbbá a természettudományos alapfogalmak kialakulására és módosulására, az oktatás intézményi berendezkedésére valamint a kontinuitás problematikájára. Ez utóbbi kérdéskör taglalása azért különösképpen érdekes, mert a tudománytörténetben hosszú időn keresztül tartotta magát az a nézet, amely szerint az antikvitás és a középkor között megszakadt a tudomány fejlődésének folyamata, s csak a reneszánsz korban váltak ismertté az antikvitás természettudományának eredményei. A monográfia szerzője ezzel szemben bemutatja, hogy a középkori iszlám közvetítésével, fordítások révén már a kora középkorban igenis megtörtént a görögség ismereteinek az európai tudomány számára való újbóli „felfedezése" és asszimilációja. A téma tárgyalása során nem kerülhette el Lindberg, hogy régi, vitás kérdéseket új interpretációkkal, megítélésekkel lásson el. A kötetet a szerző mutatós és meggyőző felvételei, térképei és rajzai teszik szemléletessé számunkra. A témakörben bibliográfia, a gazdag anyagban személy- és tárgymutató segíti az eligazodást. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a könyv angol nyelvterületen a szakterület standard alkotásává vált, s az előttünk fekvő német fordítás Közép-Európában feltehetően hasonló megbecsülésnek fog örvendeni. Jobst Agnes