Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEW
Aki pedig további kutatásokat kíván folytatni az orvostörténet e területén, annak a majdnem százoldalas, tematikusán is osztott bibliográfia és az egyes fejezetek remek jegyzetanyaga áll rendelkezésére. Magyar László Geissmann, Claudine-Geissmann, Pierre: Histoire de la psychanalyse de l'enfant. Mouvement, idées, perspectives. Paris, Bayard, 1992, p. 408. A pszichiáter szerzőpáros hiánypótló művet jelentetett meg a pszichoanalízis történetét feldolgozó müvek sorában. A gyermekek pszichoanalitikus vizsgálata mindig fontos része volt a pszichoanalízis tudományának, hiszen a mentális funkciók prototipikus modelljét a gyermeki neurózisban fedezhetjük fel. A történeti feldolgozás során Geissmannék számos kérdést felvetnek, például: felfedheti-e a tudattalan természetét a gyermekek megfigyelése? A gyermekek pszichoanalízise lehetővé teszi-e a gyermeki amnézia megszüntetését? Valójában létezik-e a gyermeki pszichoanalízis, vagy csak egy formája a pszichoanalízisből származó pszichoterápiának? A szerzőpáros nem pusztán történeti áttekintést nyújt a problémáról, hanem a tudomány mai állásáról is helyzetképet vázol fel, s a jövő perspektíváira is igyekszik rámutatni. A kronológiai fejlődés mellett a Bécsből induló gondolatrendszer geográfiailag is tagolható diffúziója is kirajzolódhat előttünk a négy fejezetre osztott mű alapján. Az első részben az előfutárok (Sigmund Freud, Carl Gustav Jung, Hermine Houg-Hellmuth) jelentősége hangsúlyozódik (1905-1920), a második fejezetben Anna Freud, Melanie Klein, Eugénie Sokolnicka és Sophie Morgenstern iskolateremtő munkásságával ismerkedhetünk meg Bécs, Berlin és London városaira koncentrálva (1920-1945). A főképp az emigrációs mozgásnak köszönhetően 1945-től kezdve elterjedő eszmék Londonban, az Egyesült Államokban, Argentínában és Franciaországban találtak jelentős képviselőkre. A ma helyzetképe után a könyv utolsó részében azokról a perspektívákról olvashatunk, amelyek a gyermekek pszichoanalitikus vizsgálatának fejlődési irányát jelölik ki. Az érdeklődők bő bibliográfiai jegyzéket találhatnak a mű utolsó oldalain. Horányi Ildikó Geissmar, Christoph: Das Auge Gottes: Bilder zu Jacob Böhme. Harrassowitz Verlag, Wiesbaden, 1993, p. 267. Böhme (1575-1625), akinek nevéhez a reformáció utáni német misztikus irodalom legnagyobb hatású müvei fűződnek, a XVII. század legjelentősebb írói közé sorolható. Müveinek fontosságát az a tény is bizonyítja, hogy könyvei mindössze negyven év alatt terjedtek el Észak-Európában. Néhány Böhme-kiadás rézkarcokkal illusztrált, ezek és az 1682-es gyűjteményes kiadás illusztrációi az okkultizmus fontos forrásává váltak. Geissmar kötete ezeket az illusztrációkat veszi számba, s kísérletet tesz a megfejtésükre is. A munka két központi motívum köré épül; a szinte mindegyik képen megjelenő szem és háromszög motívumot a XVII. századi hermetikus tanok tükrében figyeli a szerző. A hermetikus tanok mellett feltehetőleg a keresztény ikonográfia is hatott az illusztrációk készítőire, ezt bizonyítandó Geissmar Athanasius Kircher jezsuita író könyveinek illusztrációival hasonlítja össze a Böhme-rézkarcokat. A szöveg - vélhetőleg - igen kis mértékben hatott a rézkarcok készítőire, de funkciójukat, az olvasók „ráhangolását" az írottakra, így is tökéletesen betöltik: úgy sommázzák Böhme müvét, hogy megértésüknek nem feltétele a szöveg ismerete. A rézkarcok tehát elsősorban alkotóikra jellemzők, így fontos volt az illusztrátorok felkutatása is. A legjelentősebb, 1682-es kiadás huszonkét rézkarcának készítőjével és a képek megalkotásának történetével a szerző külön fejezetben foglalkozik. Az illusztrációk megfejtése és interpretálása mellett a függelékekben többek közt megtalálhatjuk az 1811-ig megjelent Böhme-kiadások kronológiáját, a kutatott kéziratok és nyomtatványok katalógusát, valamint a felhasznált rézkarcok gyűjteményét is. Szabó Katalin Henkes, Harold E - Zrenner, Claudia: History of Ophthalmology. Sub Auspiciis Academiae Ophthalmologicae Internaionalis. Dordrecht, Kluwer Academic, 1988 p. 184. A Documenta Ophthalmologica ezen kiadása új területtel kezd el foglalkozni, ugyanis ezt a számot a szemészet történetének szenteli.
