Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
KRÓNIKA — CHRONICLE - Nekrológok — Obituaries
NEKROLÓGOK — OBITUARIES BALKONÉ SZALKAY JUDIT (1946—1998) Judit, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Orvostörténeti Közlemények és a Magyar Orvostörténelmi Társaság munkatársa, megdöbbentő hirtelenséggel, tragikusan fiatalon hagyott itt bennünket. Balkoné Szalkay Judit Budapesten született, s 1964-ben a Madách Imre Gimnáziumban tett érettségi vizsgát. 1964-től a Balassa János Kórházban dolgozott, előbb mint adminisztrátor, utóbb SZTK-előadói munkakörben — életét azonban ekkor még a jégtánc töltötte ki, hiszen fiatal korától tehetséggel és eredményesen sportolt, korosztályának legkiválóbb hazai műkorcsolyázói közé tartozott. 1967-ben férjhez ment, 1969-ben született Zsolt nevű kisfia — ő ma számítástechnikai szakember, három szép gyermek apja. Judit 1972-ben került könyvtárunkhoz, ahol nyelvtudásával, rendszeretetével, megbízhatóságával hamar megbecsülést szerzett: könyvtári feladatain túl példamutató gondossággal intézte szerkesztőségünk és a társaság ügyeit, tartotta nyilván dokumentumait. A családjáról való gondoskodás és a munka mellett könyvtárunk munkatársaként végezte el jeles eredménnyel a könyvtárosképző szaktanfolyamot is. Kül- és belföldi vendégek látogatása, konferenciák, társasági ülések szervezése nem történhetett nélküle, az utolsó huszonöt év valamennyi folyóiratszáma magán viseli gondos keze nyomát. Lapunkban gyakran publikált is, elsősorban könyvismertetéseket, s az Orvostörténeti Közlemények mutatókötete is részben az ö fáradhatatlan munkájának eredményeként születhetett meg. Juditot élete utolsó éveiben számos megpróbáltatás érte. E csapások közül a legsúlyosabb férje korai, rettenetes halála volt, amelyet — hiába övezte és óvta szeretet családja és munkatársai körében egyaránt — soha többé nem tudott kiheverni. Halála alig felfogható. Része volt életünknek. Nincs, aki pótolja öt. DR. BALOGH JÁNOS (1922—1998) Mély gyász érte a magyar orvostársadalmat, sebésztársadalmat és a magyar orvostörténészek közösségét: 1998. szeptember 20-án, 76 éves korában hosszú betegség következtében, mégis váratlanul, elhunyt dr. Balogh János, a fővárosi Szent János Kórház nyugalmazott sebész főorvosa, aki a GANZ Villamossági Müveknek évtizedeken át volt a sebészorvosa, a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak pedig nagy tiszteletben álló, aktív, vezetőségi tagja. 1922. április 21-én Budapesten született vasutas tisztviselő szülők gyermekeként. A budapesti Werbőczy István Állami Reálgimnáziumban érettségizett 1940-ben kitüntetéssel. Orvosi tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvosi karán végezte, s diplomáját 1946-ban nyerte el. Az ostrom alatt a fővárosban, a Szent János Kórházban mint medikus segített a szenvedőkön. Dolgozott Budapesten az István Kórházban, a gyermeksebészeti osztályon, Baló József professzor intézetében pedig alapos pathologiai ismeretekre tett szert. 1949-ben a budapesti III. számú Sebészeti Klinikán sebész szakorvosi képesítést szerzett. Pályájának alakulására nagy hatással volt Hedri Endre professzor, akiben mesterét tisztelte, s követte a III., majd a II. számú Sebészeti Klinikára. 1953-ban nevezték ki segédorvosnak a János Kórház Sebészeti Osztályára. Rendelőintézeti szakorvos, majd szakföorvos lett, s ezt az állást nyugdíjba vonulásáig betöltötte. Emellett aktívan részt vett az osztály műtéti és ügyeleti munkájában is. Négy évtizeden át a GANZ Villamossági Művek sebészeti rendelőjének szakföorvosa is volt. Orvosi tanulmányai a pathologia, az experimentális medicina és a klinikum iránti érdeklődését mutatják. Tudományos munkái az Orvosok Lapjában, az Orvosi Hetilapban és a Kísérletes Orvostudományban jelentek meg (a
