Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
ADATTAR — DOCUMENTS - Pető Mária: Az 1778-as konstantinápolyi pestisjárvány a szemtanú, D. Sestini leírása alapján
mégpedig oly módon, ahogy az egy megfigyelőhöz illik, elméletek felállítása nélkül." A száztizenhét oldalas munkát a továbbiakban csak tartalmában ismertefjük, abból a célból, hogy a téma iránt mélyebben érdeklődő kutatók figyelmét felhívjuk erre a könyvre. 3 Szerzőnk 1778 elején Szmirnában (Izmir) tartózkodott, amikor olyan hírek érkeztek oda, hogy Konstantinápolyban járványos betegséget észleltek, s már az előző évben két genovai kapucinus barát halt meg, aztán egy francia férfi, aki az ágyúöntő műhelyben dolgozott. Mindezek előtt, 1777 őszén több gyermek meghalt himlőben. 1778 március 21-én, öt hónapos szmirnai tartózkodás után Sestini mégis áthajózott Konstantinápolyba egy velencei bárkán, s 25-én Galatában kötött ki. A szerző elmondja, hogy éppen horgonyt vettettek, amikor meghallották a gyászos hírt, hogy pestis uralja Konstantinápolyt. A keresztény világban Sestini igen siralmas elképzeléseket hallott erről a bajról, de magában alábecsülte annak méretét, csakhogy eljuthasson az ottoman országba, ahol úgy tudta, kevésbé félnek tőle. Akkor kezdett el félni, mikor látta, hogy a hajó fedélzetét különböző nemzetiségű kereskedők lepték el. Érkezése utáni napon a hajó kapitányával együtt kiszállt a szárazföldre, s egy kissé körbejárta Galatát és Perát 4 , óvakodva attól, hogy megérintsenek bárkit is. Szomorú látvány volt számára egy olyan ország, ahol senki sem fél, s akinek lakosaitól mások félnek, talán túlságosan is. Mielőtt Sestini szállást talált volna magának, húsz napot a hajója fedélzetén töltött, naponta egyszer-kétszer innen járt el Perába, ahol a pestisnek eddig csak kevés áldozata volt. Noha a külföldi miniszterek (követek) már bezárkóztak palotáikba, többször abban a megtiszteltetésben volt része, hogy asztalukhoz hívták őt. Április 14-én elhagyta a hajót, s egy perai házban szállt meg. Ebben a hónapban csak öt vagy hat halottat szállítottak Pera és Galata utcáin, s a túlparti Konstantinápolyban is csak körülbelül hetven ember halt meg naponta. Májusban felerősödött a baj, amikor a törökök és a keleti keresztények ünnepei voltak, s nem hagytak fel a szokásos összejöveteleikkel, mintha mi sem történt volna. A külföldi követek sem mondtak le a vendégeskedésekről, amelyekre Sestini és mások is meghívottak voltak, s a háziak csak egyszerű füstöléssel védekeztek, mielőtt a vendégeket a közelükbe engedték. Júniusban a betegség nagyobb erőre kapott, de azért 4-én a brit követnél egy ünnepségen vett részt, 15-én pedig a svájci miniszternél ebédelt. Meg kell jegyeznünk, hogy ebben a vészterhes időszakban szerezte Sestini azokat a mecénásokat, akik későbbi pályája, kutatásai során segítették. Az említett brit követ, Sir Robert Ainsley meghívta palotájába, hogy görög és római éremgyűjteményét rendezze, s amikor a különböző európai követek megbízása lejárt és visszatértek hazájukba, Sestinit meghívták európai székhelyükre hasonló tudományos feladatok elvégzésére. így, bármennyire különösnek látszik is, a pestisjárvány idején szerzett ismeretségek egyengették későbbi pályáját. Amikor a járvány egyre erősebbé vált, a követek arra gondoltak, hogy elhagyják városi palotájukat, s vidéki házaikba költöznek, hogy ne legyenek kitéve a betegségnek. Őt ekkor Ludolff gróf hívta meg, ezért június 16-án elhagyta Perát, s Tarapiába ment, amely a Boszporusz mentén fekszik, ahol az említett miniszternek villája volt. 5 Azokon az utcákon, ahol áprilisban csak öt-hat halottat látott, most húszat-harmincat is szállítottak. Júliusban a 3 A könyv a firenzei Biblioteca Nazionale Centraléban található, a részemre megküldött mikrofilmmásolatot ezúttal is köszönöm. 4 Az isztambuli Galata és Pera városrész volt a külföldi diplomaták lakóhelye, egykori palotáik ma is diplomáciai épületek az Istiklâl Caddesi mentén. 5 Ludolff nápolyi követ volt Sestini első mecénása Konstantinápolyban, akinek fiaival szerzőnk több utazást is tett az akkori Oszmán Birodalom területén.
