Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Le Calloc'h, Bernard: Vincenzo Dandolo, avagy egy olasz gyógyszerész regényes élete

VINCENZO DANDOLO, AVAGY EGY OLASZ GYÓGYSZERÉSZ REGÉNYES ÉLETE BERNARD LE CALLOC'H Velence óvárosában, a Piazza San Marcótól 200 méterre nyugati irányban van egy erősen ívelt híd, mint ahogy nagyon sok van e sajátságos városban, amely átugorja a Rio Santa Luciát éppen ott, ahol dél felé Rio San Moise nevét veszi fel. Ezen az aránylag széles csatornán szoktak átvágni a gondolások, hogy ne kelljen egy nagy kerülőt tenniük a Canal Grandén keresztül. És mivel, olasz módra, a gondolások románcot szoktak énekelni evezés közben, ezt a hidat Ponte dei Barcarolinak keresztelték a velenceiek. Az az utca, amely a hidat a Campo San Fantinnal köti össze, a Calle dei Barcaroli nevet kapta. Ott, a hídfőnél, 1778-ban, egy szerény külsejű kis házban, nyílt egy „Ádám és Évá"-hoz címzett patika. A tulajdonosa alig volt húszéves, de már kész gyógyszerész. Kitűnő tanuló lévén a hatóság külön engedélyével le tudta tenni a felvételi vizsgáját a Padovai Egyetemre, amikor még nem is töltötte be tizennyolcadik évét. Abban az időben két év elég volt ahhoz, hogy egy szorgalmas diák megszerezze a képesítő bizonyítványát, hiszen nem kellett, akkoriban tételt megvédeni és doktori vizsgát letenni. A gyógyszertan, akárcsak a vegytan, gyerekcipőben j árt. Vincenzo Dandolónak, vagyis Dandolo Vincének hívták. Velencében született 1758. október 26-án, Mária Terézia német császárnő és magyar királynő uralkodásának tizennyolcadik évében, abban a csodálatos, fényűző városban, amelyet olyan gyönyörűen festett meg Canaletto, Bellotto és Guardi. Dandolo igen híres név Velencében. Az előkelő Dandolo család dicsőséges szerepet játszott a Fenséges Köztársaság történelmében. A XII. század végén Enrico Dandolo velencei dózse meghódította Dalmáciát, több görög szigetet és kikötőt a Bizánci Császárság rovására, s neki köszönheti Velence a keleti kereskedelem monopóliumát, amely több századon át éltette irigylésre méltó gazdagságát. A XIV. században Andrea Dandolo dózse a művészeket, a költőket, többek között Petrarcát, támogatta, miközben Velence tengeri uralmának történetét megírta. A mi Dandolónk azonban nem ehhez a nemes családhoz tartozott. Nagyapja a ghetto nouvóban született, ahol akkortájt egy viszonylag népes zsidó közösség élt. Felnőtt korában a katolikus hitre tért, s átköltözött a Santa Maria dei Miracoli és a Fondaco dei Tedeschi közötti részre, közel Marco Polo feltételezett házához. Az apja a drogista mesterséget űzte, mire természetesen fiában is kedv támadt a vegytan, illetve a gyógyszertan iránt. Minthogy a régi velencei szokás szerint az újszülött nem apjának, hanem keresztapjának a nevét kapta, Abram Uxiel fiából is Vincenzo Dandolo lett. Már gimnazistaként lelkesen tanulta az alkalmazott tudományokat, főleg az akkor kezdődő modern vegyészetet, s édesapja boltjának hátsó részében kezdetleges műhelyt tákolt