Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Bunke Zsuzsanna: Kétszáz éve született Peter Wierzbicki

Gombocz E. szerint Heuffel János „Lúgoson teljes erővel hozzálátott a Bánság flórájának kikutatásához (1936, 415). Lehet, hogy jobb erőben, több szabadidővel tette ezt. 1833tól Regensburgban értékes publikációk jelennek meg új felfedezéseiről. Ekkor még nincs Bécsben ilyen periodika, Magyarországon még kevésbé. A Flora 18. évfolyamában, 1835ben így jelentkezik Wierzbickivéi közös exsiccata-sorozatuk: Plantarum rariorum Hungáriáé et Transylvaniae — Cura M. D. Heuffel et Ch.-M. Wierzbicki. Többoldalú kívánságnak engedve fognak a munkához. A lista összetételében Kitaibel munkássága rajzolódik ki: a száznegyven fajból W. et K. harminchárom, Kit. auktorsága hét esetben található (Flora, 1835, 1., Intelligenzblatt II, 28—32). E dolgozatnak nem célja a botanikai értékelés, a következő évi publikációból azonban egy mondatot érdemes kiemelni, amely fényt vet a két botanikus szemléletére. Az előző évben meghirdetett fasciculusok elfogytak, most újabbakat hirdetnek, s figyelmeztetnek: az előző, nagyon szigorú válogatás után egy még szigorúbb következik („... eine sehr strenge Auswahl getroffen haben, und eine noch strengere zu treffen gesonnen sind", Flora, 1836. 1., Intelligenzblatt I. 11—17). A „H. et. W. " mint piros színű múzeumi jelzet látható Kováts Gyula szorgalmas, gondos munkájának eredményeképpen a közösen kiadott exsiccatasorozatok céduláin. A Regensburgi Botanikai Társaság tagjainak sorába Heuffel 1832-ben vétetett fel. Wierzbicki felvételére csak hat évvel később kerül sor. Ha áttekintjük a harmincnyolc magyar tag névsorát Kitaibel Páhó\ Degen Árpádig {Bunke 1997. 89. 197—213.), kitűnik, hogy 1838-ban ketten •— Brassai Sámuel és Wierzbicki Péter — nyertek felvételt. Lehetséges, hogy ez nem véletlen: a két természettudós barátságáról érdemes volna többet tudni. A kolozsvári polihisztor Brassai (1797—1897) meg is látogatta Wierzbickit Oravicán. (A regensburgi tagnévsorban ő mint „Privatgelehrter in Budapest" szerepel, valójában ekkor Kolozsvárott az unitárius kollégium tanára, lap- és könyvkiadás-szervező.) Míg Heuffel közleményei a bánáti flórafeltárásról néhány évig szünetelnek, majd Wierzbicki halála után a már meginduló osztrák folyóiratokban folytatódnak, 1839-től néhány évig Wierzbicki egyedül küld rövid cikkeket Regensburgba. Például növényfenológiai megfigyeléseket az 1839. november 14—16. között virágzó hatvankilenc fajról. Valószínűleg ugyanebből a cikkből származtatható az a vélemény, hogy entomológiával is foglalkozott: „Er betrieb auch Entomologie" — írja Kanitz (1865, 163). Ez a göttingeni egyetem új kiadványában is szerepel: „Botaniker und Entomologe" (Wagenitz, 1982, 178). Székessy Vilmos szerint Wierzbicki rovartani munkáját „nem sikerült igazolni" (Halmai, 1969, 137). A feltevés alapját Wierzbicki viszonylagos tájékozottsága adta, amelynek alapja sokoldalú érdeklődése és könyvtárának gazdagsága lehetett. Wierzbicki az MTM Tudománytörténeti Gyűjteményében őrzött levelében megköszöni a Sadlertől (kölcsön?) kapott tizenegy kötetből álló Fabricius-müveket, amelyekből sokat meríthetett. Említett növényfenológiai mgfigyelései után írja: „Den ganzen Winter hatten wir hier wahres Aprilwetter ... Auf Feldern sah ich um dieselbe Zeit noch viele Heuschrecken, einige Dipteren und Fliegen und nicht selten auch ein Paar Schmetterlinge; im Wasser spielten noch Colymbetes, Notonecta glauca und Gerris lacustris" (Flora, 1839, 16, 255—256). Három évvel később röptükben megfigyelt lepkék felsorolását találjuk tudományos nevükkel egyik írásában, azon kívül kora tavasszal már „aus den Erdlöchern krochen schon mehrere Scarabaei vernales" („a talajbeli lyukakból több tavaszi ganéjtúró bogár mászott elő február 2-án"; Bericht über botanische Excursionen im Banale. Flora, 1842, 1., 17, 257—270). A kiváló Bánát-kutató Anton Kochel, aki feladta a sebészorvosi foglalkozását, hogy a pesti egyetemi botanikuskert főkertésze lehessen Haberle professzor mellett, felismeri Wierzbicki tevékenységének értékét. Rochel 1820-ban kezdi meg botanikuskerti tevékenységét, s 1835-ben kezdi második bánáti gyüjtőútját. Az egyébként közismerten érdes hangú, kritikus Rochel az 1838-ban megjelent könyvében a tisztelet hangján szól a nála huszonnégy évvel fiatalabb barátjáról a Veronica crassifolia Wierzb. non Kitb. faj után: „Indefessuspraeclarus mihi amicus Wierzbicki" ... — mivel ő írta le e fajt — „luculenter patet, speciem indubium esse" (Rochel, 1838, 87).