Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ESSAYS - Bunke Zsuzsanna: Kétszáz éve született Peter Wierzbicki

egy ilyen gyűjtemény értékének, s a könnyebben meghatározható anyagi érték mellett tudták-e kulturális közkincs voltát is becsülni?) Az események sajátos rétege az, hogy Sadler József muzeológus, egyetemi tanár, a teljes magyar flóra megírásának lelkes, sőt türelmetlen híve, egy ma még nem tisztázott belső válság eredményeképpen, amely 1845— 46-ban alakult ki benne, már nem igyekszik az országban megtartani, a múzeum számára megszerezni a Wierzbicki-gyüjteményt. A válság döntő jele: feladja a magyar flóra megírásának tervét. Sadler A Kosborneműek ... földrajzi elterjedéséről Magyarhonban című értekezésében a Bánságot egyébként „tökéletesen kizsákmányolt" területnek nevezi. Itt pedig Kitaibel, Rochel, Heuffel és Dorner után Wierzbicki csak az utolsó helyen szerepelhet. (NB: a „kizsákmányolás" szó a német botanikusok által sűrűn használt „ausgebeutet" kifejezés fordítása, amelyet a „kikutatott, feldolgozott" fogalmak helyett találunk; 1845, 296—303.) Sadler még egy kifejezést alkalmaz A magyarországi fűneműek családja s földrajzi elterjedése című dolgozatában: „kibúvárkoztatott" (1841, 45, 154). Senki sem akadályozza meg, hogy Wierzbicki herbáriuma vétel és továbbajándékozás révén a stájerországi Landesmuseum Joanneum birtokába kerüljön, Grazba. Annak idején talán még megkönnyebbüléssel vette tudomásul egy-egy magyar botanikus, hogy legalább a monarchia területén belül marad. Wierzbicki Péter „magister pharmaciae" volt, tanulóéveit beszámítva összesen körülbelül tizenhat esztendőt tölt ezen a területen, mégis belevág a sebészorvosi tanulmányokba is a pesti egyetemen. 1829-ben „cum calculo satis bene" szerzi meg a chirurgusi oklevelet. Halmai János gyógyszerész tudománytörténész 1969-ben részletesen foglalkozik Wierzbicki életével (Bot. Közlem., 56, 133—138). Ő adja közre, hogy 1936-ban két oravicai természetbarát — dr. Gálffy Gyula és Knoblauch Ágoston •— személyesen megtekinti Grazban a herbáriumot. 1972-ben pedig annak jeléül, hogy Lengyelország botanikusai ma is számon tartják Wierzbicki! —, halálának 125 éves évfordulója alkalmából Janina Oleszakowa rövid megemlékezést közöl róla, s elsősorban növénygyüjtő tevékenységét emeli ki. Ebből a cikkből értesülhetünk arról is, hogy az a város, ahol Piotr Pawel Wierzbicki született, a florisztikai tevékenység középpontja volt, „ahonnan sok híres botanikus került ki" (1972, 89, 90). Életének állomásait jó lenne végigjárni; terjedelmes, változatos, gyönyörű stúdium lenne. A mai Lengyelországban — a Pieninek a Beszkidek észak felé lejtő vidékén, a Poprád és Dunajec találkozásánál levő Stary Sacz, (Ó-Szandec) nevű kisvárosban született 1794. június 30-án (a szakirodalomban két másik, téves adat is szerepel, a döntő Halmai J. [1969] okmánymásolata). Több évszázados kultúrát őriz e hely, ahol Wierzbicki megkezdte iskolai tanulmányait. Fogékony és érzékeny gyermek lehetett. Életrajza nem szól arról, hogy miért kellett,a szepességi Podolinban folytatnia a gimnázium felső osztályait. Ekkor — életében egyetlenegyszer — az életútja visszakanyarodik: a szülőhelyétől 8 kilométerrel északabbra fekvő Novy Saczban kezdi meg gyógyszerésztanulói és -segédi éveit. Ez a fejlődő város forgalmas kereskedelmi utak kereszteződésében fekszik; egyik nevezetességét az évszázados táblaképfestő és fafaragóműhelyek jelentik. A közeli Krakkó egykori professzora, Joseph Rhodius figyelmes lesz a fiatal patikus átlagon felüli képességeire, aki éppen itt kezd el növényeket rajzolni, festeni. Wierzbickit azonban Rhodius kémiai és botanikai tanulmányokra ösztönzi. Rövid idő múlva Sziléziában, Biala helység gyógyszertárában találjuk. Vajon itt és később WierzbicKi döntéseiben mennyi az egyéni ambíció, vállalkozó kedv, esetleg mennyi a nyughatatlanság, éppen megújuló irányításra, biztatásra, indításra szorul? Nem tudjuk. A különböző „állomáshelyek" patikatulajdonosainak nevét, amelyek az életrajzi forrásokban szerepelnek, a szerző itt mellőzte. Lényeges, hogy 1815-ben Sárváron van, botanizál is, majd rövid idő múltán egy nagy bécsi közkórházi patikában dolgozik. Kitölti gyakorlóidejét, az egyetemen farmakológiából magiszteri fokozatot szerez, s így kerül át újra, végleg a történelmi Magyarország területére, egy magyaróvári patikába.