Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kicsi Sándor András: A hagyományos népi okcentrikus betegségszemléletről
evése vagy pálinka (esetleg egyéb ital) ivása róluk, különleges zsinórral vagy fonállal való átkötés, sírbavizelés (ha úgy vélték, hogy valaki halottól ijedt meg). Az, hogy az ágybevizelés elleni gyógymódok között több olyant is találtunk, amelyek eredetileg feltehetően az ijedtség ellenszerei voltak, azt mutatja: a gyógyító gyakorlat (legalábbis ez esetben) csak fokozatosan követi a szemléletbeli változást. Ugyanakkor, sajnos, az említett megfelelések egy lehetséges, monumentális betegség—gyógymód konkordancia hiányában kevésbé meggyőzők. Egyelőre mindössze olyasféle dolgokra lehet hivatkozni, hogy például a mérés (amely egyébként a magyarság körében nem is mindenütt elterjedt) vagy a szenes víz 14 egyiknek a terápiái között sem szerepel. Érdemes megemlíteni, hogy bizonyos növényeket viszonylag gyakran arról a betegségről neveznek el, amely ellen tipikusan használják (Berde 1940: 146, Hoppal & Törő, 1975, 38— 39, Oláh, 1986a, 161): van rettegőfű (Gentiana pneumonanthe) és lamosfü is, újabban pedig számos, másra is javallt gyógynövényt, például fokhagymát, apróbojtorjánt (Agrimonia eupatoria) és macskagyökeret (Valeriana officinalis) is ajánlanak ágybavizelés ellen. Oláh Andor békési (dobozi) adatai szerint a pukkantófü (maszlag, Datura stramonium) a vizelet visszatartási képtelenségének ellenszere (1987: 102). A lamosfü „asclepias incarnata" adatot Szinnyei József Kassai József Szókönyve nyomán Pécsről idézi (1893, 1284), míg a rettegőfű adatot ugyancsak tőle, a Hegyaljáról (1897—1901, 280). A Berde említette hugyosfű (Linaria vulgaris) elsősorban vizeletindítóul szolgált ( 1940, 146). 15 A gyógyító gyakorlat legarchaikusabb részéhez tartozó ráolvasások is azt valószínűsítik, hogy az ágybavizelést a korábbi, okcentrikus betegségszemlélet szerint nem tartották önálló betegségnek. Pócs Éva rövidebbik ráolvasásgyüjteménye (1986) nem is tartalmaz ágybavizelés elleni terápiát — bár érdekes módon képet hoz (2. kép), amelyen a kalotaszegi Jákótelkén meztelen gyereket gőzölnek („párlás kalotakővel", kalotakő „a Kalota-patak medréből származó kő", Vasas, 1985, 190). Pócs nagyobbik gyűjteménye is csak két ráolvasást közöl ágybavizelés ellen (1985, 66, 132), ijedés és rettegés ellenit viszont mindkettőben jócskán találunk. A szöveget kísérő cselekmény során az ólomöntés és a ráolvasás mellé fokhagymát is többször alkalmaznak. A ráolvasásokban a betegségszemlélet változása utáni időre is megőrződnek a korábbi okcentrikus betegségnevek. Egy galgamácsai ráolvasás például egymás után hivatott kihaj14 A szenes víz, mint azt többen is említik, tipikusan az igézés ellenszere. Az ijedéshez meglehetősen közel áll a szintén oka szerint azonosított igézés, szemmelverés, mégis viszonylag kevés közös terápiájuk van. Az ágybavizelés már idézett terápiájához hasonlóan (fonállal kötik át a gyerek derekát) igézés ellen a csuklón (vagy nyakban) hordott piros fonál vagy gyöngyfüzér szolgál, amelyet ráadásul a keresztanya ad (Vasas, 1985, 94, 160). Idevágó lehet N. Bartha Károly azon közlése, amely szerint Battonyán „Napfelkelte előtt vizeletbe mártott seprűvel, húgyos söprűvel megseprűzik a szemmel megvert gyermeket" (1940, 256). " Betegségszemléletre akár egyetlen szó használata is utalhat. Az egykori Háromszék megye némely vidékén máig élő bizsu „tűzzel játszik" (részletezve: 'üszköt csóvál', 'parazsat szít' stb.), azaz 'tipikusan ágybavizelést okozó tevékenységet végez" jelentésű ige (Lőrinczy, szerk., 1979, 498), amelyet meghatározott beszédaktusokban, szinte csak tiltásokban, figyelmeztetésekben, fenyegetésekben használnak, és szoros kapcsolatban áll a magyarság körében és másutt is elterjedt ama hiedelemmel, amely szerint „aki tűzzel játszik, bepisil", „aki tüzeskedik, ágyba pisil". Kovács Endre Doroszlóról így regisztrálta: „Tűzze ha játszik a gyerek, ágyba pisáll..." (1982, 107). A köznyelvben is egyaránt használatosak az olyan kifejezések, mint például Ha tűzzel játszol, az éjjel odapisilsz, vagy felszólító változatban: Ne játssz a tűzzel, mert bepisilsz! A kizárólag a háromszéki nyelvjárásokból ismert bizsil, ha etimológiailag nem is (feltehetően román jövevényszó), de asszociatíve erősen kapcsolódik a pisil (a helyi nyelvjárásokban peseT) szóhoz.
