Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

ten kicsírázhatnak, és hogy a vegetatív bacillus exotoxint termelhet. Aaerob társfertőzés (például Sarcina lutea) ezt a folyamatot előmozdítja. Szakmai körökben 1997-ben vált ismertté, hogy egy szerológus és fia Erdős doktor nem közölt munkáját, (a levéltárban fellelhető szakvéleménye alapján) közölte (hibásan, angol nyelven, huszonegy halálesetre hivatkozva) olyan módon, hogy a hazai vagy a világirodalmi idézettséget illetően esetleg ne csak Erdős doktort, hanem őket is illesse meg az elismerés a tetanusztoxin emberre halálos adagjának a meghatározásáért, amelyet Erdős doktor az OKI-ban 1951-ben kiszámított. Ezek a szerzők sohasem voltak Erdős doktor munkatársai. Kiegészítés, 1999. szeptember 20. A dátumok mind a mai napig zavarosak; ezeket szeretném tisztázni. Az A. GY. vádirat dátuma június 14.; ezt állítólag felolvasták előttem június 14-én az ÁVÓ-n, de én erre nem emlékszem, (azon a napon azonban aláírtam egy papírt, amely szerint a vádakat tudomásul vettem). Ez a korán megszerkesztett vádirat arra vall, hogy már kihallgatásaink alatt megírta azt a Főügyész Elvtárs, és kihallgatóinkat ezzel a vádirattal irányította a „beismerő vallomások" kicsikarására. A Szabad Nép cikke (melléklet) június 13-án jelent meg; ők már azelőtt megkaphatták a vádirat lényeges pontjait. Ez a vádirat kihallgatásaink előtt/alatt íródott; egy beteg agy termékeként működve rossz irányba hajtotta a nyomozás menetét („szűrési hibák és hanyagságok, szabotázs, szándékos emberölés"), s az ügy körültekintő szakmai kivizsgálása helyett az előre kiszemelt értelmiségi, osztályidegen „bűnösök" statáriális kivégzésének végrehajtását akarta a „szocialista törvényesség" alapján megokolni. A. GY. elé először a Markó utcai zárkámból vezettek fel engem (a börtön épületében levő egyszobás irodahelyiségbe) valamikor július elején, amikor már visszanyertem öntudatomat és emlékezőképességemet. Ekkor olvastam el először a vádiratot. Kéziratomat ezután készítettem el (július közepén), de annak legépelt és eltorzított szövegét nem írtam alá. Faragó professzor úr közvetlenül a vádirat kikézbesítése után a Markó utcai börtönben halhatott meg; halotti bizonyítványát július 10-ére, holttestének titkos elhantolását, (amiért az ÁVH nyolc forintot fizetett) július 11-ére dátumozták. Bármi legyen is a vádiratra és az én kéziratomra írt dátum, világosan és tisztán visszaemlékszem arra, hogy a vádiratot júliusban, a Markó utcai börtönben kaptam meg először, nem pedig június közepén az ÁVÓ-n, s arra július közepén válaszoltam. Faragó professzor úr még biztosan életben volt július elején, amikor engem a Markó utcai börtönben először és utoljára (kétszer) A. GY. elé felvezettek. Nagyon valószínű, hogy a két civil ruhás egyén Faragó professzor úr halála után keresett fel zárkámban, és vett rá arra, hogy leírjam védőbeszédemet, (ők beismeréseket, bocsánatkéréseket és a kegyelem kérését kívánták); ez tehát július közepén a Markó utcai börtönben (és nem június közepén az ÁVÓ-n) történt. Faragó halála után maguk között vitathatták, hogy mit kezdjenek velünk; akiknek Faragó professzort hivatalból ellenőrizniük kellett volna, azok mind magas rangú párttagok voltak, és A. GY. még csak a neveiket sem említi. Mégis a bíróságon valószínűleg nem értettek egyet a vádirat ellenünk irányuló és ránk nézve végzetes követeléseivel. Az első (rögtönítélő, statáriális?) tárgyalást sem a tervezett időpontban, június 23-án, hanem 1950. augusztus 25-én tartották, és arra a Markó utcai börtönből vezettek fel engem. A második tárgyalás időpontja 1951. május 30.