Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 166-169. (Budapest, 1999)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Sinkovics József: Szérumszerencsétlenség 1950 — Emlékirat

Melléklet EMLÉKIRAT, 1998 február 1998. november 5-én betekintést nyertem az Országos Levéltárban az eredeti vádiratokba és jegyzőkönyvekbe. A vádiratok egyike egyetlen hatampullás salgótarjáni szérumküldeményről beszél, azonban erre semmi bizonyítékot sem szolgáltat. Másutt egy Cs. nevü ÁVH alhadnagy, (aki szerintem a durva kihallgatócsoport vezetője lehetett) jelenti, hogy „Sinkovics a salgótarjáni szérumküldemény ellenértékeként 200 forintot kapott", de erre semmilyen bizonyítékot sem mutat fel, (ez nyolc ampulla szérum ellenértéke lett volna). Ezzel szemben az egyetlen érvényes bizonyíték az Emlékiratban idézett Mellékletben: e hivatalos okmány szerint négy ampulla szérum ellenértékeként 100 forint érkezett Sinkovics részére június 5-én (hétfőn). Kihallgatásaim alatt erre emlékeztem és így vallottam, de ezt a vád képviselője elégtelennek találta arra, hogy ellenem vádat emeljen. Ok hamisan azzal vádoltak, hogy egy napig (június 3—4.) semmilyen ellenintézkedést sem tettem. Kizárólag a belőlem kicsikart vallomásra és ennek elégtelensége miatt a meghamisított jegyzőkönyvre támaszkodtak. Semmilyen írásbeli bizonyíték sem létezik egy nekem küldött 3-ai pénzküldeményre vonatkozóan (ilyen nem volt), és a vádlott-társak vallomásaiban sincs sehol olyan nyilatkozat, amely szerint ők velem 3-án a szerencsétlenségről beszéltek volna, (ők ezt az ügyet maguk között titokban tartották). A Faragó-jegyzőkönyv szerint ő először június 4-én beszélt velem a szérumszerencsétlenségről. Lindis sehol sem nyilatkozik precízen az általa kiküldött szérumampullákról; a rendőrség által elkobozott jegyzőkönyve nincs az iratok között. Salgótarjánba az én nevem alatt, de tudtom nélkül Lindis négy ampulla szérumot küldött; ott két orvostanhallgatót oltottak be a szérummal, akik megbetegedtek, de gyorsan és teljesen meggyógyultak. Salgótarjánban haláleset nem történt. Ugyanekkor láttam az általam aláírt jegyzőkönyveket („vallomásomat"). Az egyiket június 10-ére, egy későbbi nyilatkozatot június 14-ére dátumoztak. Mindaddig, amíg most hozzájutottam, a jegyzőkönyvek tartalmára nem tudtam visszaemlékezni. Szomjúságom oltására, hogy végre vízhez juthassak, és néhány óra alvásért kihallgatásom 8. napján eltompult elmével úgyszólván bármely elém tett iratot aláírhattam volna. Emlékezetemben az epizód teljesen elmosódott; valószínűleg hiperkalémiás acidózis állapotában voltam. Ennek ellenére jegyzőkönyvemben sehol, semmilyen bűncselekményt sem ismerek be! Eddig tudtak csak eljutni: „a halálesetek bekövetkeztében nem, hanem a passzivitása folytán bekövetkezett eseményekben érzi magát hibásnak". Június 10-én az igazságnak megfelelően azt állítom, hogy „folyó hó 4-én, vasárnap hallottam először a szérum fertőzöttségéről". A nevem alatt kiküldött szérumot illetően „felelősség nem terhel". Végül ez „bűncselekményem" bevallása: „Beismerem, hogy dr. Faragó Ferenc utasításának végrehajtásával, valamint azzal, hogy Pusztai Zsuzsa, Lindis Géza és Faragó Ferenc őrizetbe vételéről tudomással bírtam és ezt közöltem Pusztai édesanyjával, bizonyos mértékig akadályoztam a nyomozó hatóságok munkáját". Értelmetlen mondat (szó szerinti idézet). Hogyan akadályozhattam volna a hatóságok munkáját azzal, amit a hatóságok előbb tudtak és tettek, mint én? Erre nincs magyarázat. Azonban június 14-én aláírtam egy nyilatkozatot, amelyben ahelyett, hogy „hibásnak érzem magam a Pusztainak vitt üzenetért", az áll, hogy „bűnösnek érzem magam", (így általában; hogy miben, azt a nyilatkozat nem részletezi). Soha egy pillanatra sem éreztem ma-