Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Magyar László András: Agrippa szatírája az orvosokról

AGRIPPA SZATÍRÁJA AZ ORVOSOKRÓL MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS A mű Henricus Cornelius Agrippa von Nettesheym, miután 1528-ban Franciaországból Antwerpenbe, Ausztriai Margit védőszárnyai alá menekült, végre — úgy látszott — nyugalomra lelt. Idejét részint gyógyító tevékenységre, részint pedig könyvírásra fordíthatta: 1530-ban Antwerpenben ki is adta frissen alkotott művét, a De incertitudine et vanitate scientiarumot, amellyel — mint hányatott élete során már annyiszor — újfent sikerült óriási botrányt kavarnia.

1 (A botrány még százötven év múltán sem csitult el, pl. Justus Vesti (1651— 1715), erfurti orvosprofesszor 1699-ben sem átallott Agrippával vitatkozni.

2

) De hát miről is szólt ez a könyv, amely olyannyira felháborította szinte az egész korabeli tudományos világot? A kötet nem volt egyéb, mint összefüggő szatíra-füzér: valamennyi foglalkozás és hivatás, tudomány és mesterség megkapta benne a magáét, írója a bankszakmától a theológiáig, a prostitúciótól a kereskedelemig mindenről lerántotta a leplet, tudatlanságot, csalást, ostobaságot és fölöslegességet bizonyítva kortársaira. Mind közül azonban kétség kívül az orvostudomány járt a legrosszabbul: Agrippa nyelve sehol nem oly csípős, mint éppen kollégáival szemben. Hogy pontosabban értsük, miről is van szó, alább összefoglalom az orvos-szatíra főbb gondolatait: Az orvoslás nem tudomány — állítja Agrippa — szektái nem értenek egymással egyet és ostobaságokat hordanak össze. A ritka sikert az orvosok csak a szerencsének köszönhetik, összejátszanak a gyógyszerészekkel, korruptak, szélhámosok, pénzéhesek, egymással is kitolnak, de leginkább a betegeknek ártanak. Még tekintélyeik is sötét gazemberek vagy legalábbis cinikus szélhámosok. Az orvosok továbbá gusztustalan, bűzös és szégyentelen figurák, akik nem kímélnek sem istent sem embert. Veszélyesebb az orvos, mint a betegség: az ősi népek egészségesen éltek orvos nélkül, míg a maiakat megrontja a medicina. Az egyszerű, tapasztalatra épülő gyógymód többet ér, mint bármilyen kifinomult tudomány és drága patikaszer. A rómaiak ki is tiltották a doktorokat városukból, mert veszélyes gyilkosoknak és csalóknak találták őket. Ráadásul az orvosok büntetlenül viszik végbe gaztetteiket: ergo meg kellene szabadulni tőlük — ajánlja a szerző. Ezután a patikusok csepülése következik, majd, némiképp enyhébb ítélet a sebészetről és a diététikáról. 1 Müller-Jahncke, Wolf-Dieter: Magie als Wissenschaft im frühen 16. Jahrhundert. Inaug-Diss., Marburg/Lahn, Phillips Universität Marburg, 1973. 27. A „De vanitate" ellen számos röpirat született, Agrippa maga a „Querela" és az „Apológia" című vitairatokkal válaszolt (Basel, Cratander, 1533). A munka által keltett vihar még Erasmust is levélírásra késztette. Végül — részben éppen e műve miatt — Agrippának Kölnbe kellett menekülnie, pártfogójához, Hermann von Wied érsekhez. 2 Vesti, Justus: De Agrippae effato: an medicina homicidiorum ars sit appellanda. Eríbrdii, 1699.