Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Erasmus Roterodamus: Encomium medicinae — Az orvostudomány dicsérete (ford.: Magyar László András)

A régi időkben tehát, mikor a mocskos haszonlesés és a szennyes vágy még nem rontott meg mindent, joggal állott — egyedül valamennyi között — az orvosi mesterség különös becsben szent és magasztos férfiak, hatalmas királyok és híres szenátorok előtt, s joggal nem volt az emberi nem számára egyetlen mesterség sem értékesebb. Hiszen még a nagy Mózes sem egyéb, hanem — mint mondják — orvosi elvek alapján osztályozta az étkeket. Az ősi görögök Orpheusza

2

* is állítólag írt a növények gyógyhatásairól. Homérosz pedig, aki kétségkívül egyedülálló forrása az ismereteknek, növényismertetésekben és az orvoslás dicséretében ugyancsak gazdag. 0 írta le számunkra a „mólü"-t

25 is, amely Homérosz szerint a legértékesebb, mérgek ellenében leghatásosabb növény. Felfedezését a költő Hermésznek tulajdonítja: az istenség evvel védte meg az ő Odüsszeuszát Kirké mérgével szemben. Ugyancsak Homérosz ajánlja lakomák alkalmával a „nephentesz"-t,

26 amely a bút és bánatot űzi el. Továbbá gyakran emlegeti tisztelettudóan Makhaónt, Paiónt, Kheirónt, Podalirioszt,

21 mint az orvostudomány nagyjait, kiknek tudása őszerinte nem csak egyes hősökön, hanem magukon az isteneken is segített. Evvel nyilván arra akart utalni, hogy még a legfelsőbb uraknak, fejedelmeknek is szükségük van az orvosok védelmére, illetve hogy felismerjük: még azoknak a sorsa is az orvosok kezében van, akik mindenki más élete s halála felől dönthetnek. Soroljuk-e még, hogy ugyané költő, az Iliász 11. könyvében az orvosi hivatást a messze legszebb dicshimnuszra méltatta? Azt mondja ugyanis: „Egyetlen orvost is többre kell becsülnünk, mint nagy tömegét a többieknek. " Másutt meg az orvost úgy jellemzi, hogy „mindenben művelt-"nek nevezi őt, leplezetlenül kimondva a tényt: ez a mesterség nem egyik vagy másik tudományon, hanem valamennyi tudomány ismeretén és áttekintésén s a pontos gondolkodás mellett széleskörű tapasztalaton is alapul. A szamoszi Püthagorász, akit az antikvitás afféle szentnek tartott, állítólag remek könyvet hagyott az utókorra a növények tulajdonságairól. Platónt, Arisztotelészt, Theophrasztoszt

2% Khrüszipposzt, a cenzor Catot és Varrót,

29 akik mindegyike azon szorgoskodott, hogy e tudományt belefoglalja tanulmányaiba vagy életművébe ne is említsük itt, de vajon a pontoszi királyt, Mithridatészt,

30 nem inkább orvosi jártassága tette-e híressé s emelte-e igazi nagysággá, mint — egyébként dúsgazdag — országa, vagy csodálatos, 21 nyelvet 24 Galénosz említ egy pharmakológiával, mérgekkel foglalkozó Orpheusz nevű szerzőt, (Claudii Galeni Opera Omnia. Ed. C. G. Kühn. XIV. 144.), illetve Plinius is ír róla (Plin. Nat. Hist. 20—32., 25. 12.) — ám ez az orvos semmiképpen nem volt azonos a mitikus hérosszal és dalnokkal. Az is lehetséges, hogy álnéven terjesztett orvosi iratról van szó. Mindenesetre Orpheuszt Ficino is említi a maga encomiumában. 25 Mólü — Allium Moly Linnaei, fokhagymaféleség — valóban Homérosz említi először. A fokhagyma és hagymaféléknek a scrotumra, a herezacskóra emlékeztető alakjuk miatt volt a hiedelem szerint „varázslatellenes" hatásuk. 2(} Nephentesz. Helyesen: nepenthesz. Plinius által is említett (Nat. Hist. XXI. 21.) kábító hatású növény, a középkorban gyógyszerkeverék neve is, később pedig a laudanum opiarum nevű nyugtató és kábítószer „fedőneve". Egyébként Karinthy Frigyes is írt krokit egy „nephentesz" nevű, érzékeny lelkű virágról. 27 Makháón és Podaliriosz Aszklépiosz fiai voltak, a sebészet feltalálói: az Iliászban fontos szerepük van. Paión, Apollón isten egyik, gyógyítóerőre utaló neve. Kheirón tudós kentaur volt, Aszklépiosz — és Héraklész — tanára, aki orvosi tudományáról is híres volt. 28 Theophrasztosz. (kb. Kr. e. 270—286), görög filozófus, az Athéni Akadémia második vezetője. Több természettudományos ma szerzője. 29 Varró (Kr. e. 116—28.) római polihisztor. 30 Mithridatész Eupatór, pontoszi uralkodó (Kr. 134—63.), állítólag nem 21, hanem 22 nyelvet beszélt. A Mithridatum és a Theriaca (térjék) nevű legendás gyógyszerek föltalálója.