Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
KRÓNIKA — CHRONICLE - Eseménykrónika — Chronicle of Events
SEBESÜLTMENTÉS AZ 1848—1849-ES SZABADSÁGHARC IDEJÉN „HONVÉD-ORVOSTUDOROK, KORÓDÁK, SÉRVVITÉZEK KÓRÁPOLÁSA" — A SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSA 1998. április 24.—1999. május 31. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár Sebesülimentés az 1848—49-es forradalom és szabadságharcban című időszaki kiállítással méltatja a jeles esemény 150. évfordulóját. A kor hangulatát idéző alcím Honvédorvostudorok, koródák, sérwitézek kórápolása... egyrészt a Bugát Pál által kezdeményezett és az orvostársadalom által lelkesen felkarolt orvosi nyelvújításra utal, másrészt a kiállításon bemutatott témaköröket vázolja fel. Az első teremben szemléltetett tárgyak, korabeli kiadványok a forradalom előtti orvostörekvésekről szólnak, amelyek az 1831-ben indult első magyar nyelvű orvosi szakfolyóiratban, az Orvosi Tár-ban láttak napvilágot. A folyóirat egyik szerkesztője, Bugát Pál eképpen fordult az orvostársaihoz: „ Teremtsünk mi, magyar orvosok itt Magyarországon egy tulajdon magyar medicinát (orvostudományt) " — mindezzel kora orvostársadalmának egyik fontos célját is megfogalmazta. Ebben az időben az orvosi kar, illetve az orvosrend, valamint az „álladalmi" közegészségügy kérdéseiben parázs viták bontakoztak ki az „orvostudorok" között, de 1848-ban az egész országot átható forradalmi lelkesedés őket is csatasorba állította a szabadságharc eszméi mellett. Kik szervezték meg az alakuló honvéd- és nemzetőr seregek egészségügyi, a sebesültek harctéri, valamint kórházi ellátását, korabeli szóhasználattal bőrápolását"? Az orvostörténelemben igen, a köztudatban kevéssé ismert nevekkel találkozik a kiállításon a látogató. A kormány Sauer Ignácot bízta meg a polgári egészségügy megszervezésével. A Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának és a katonaorvosi szolgálat megteremtésének feladatát a kor nagytekintélyű orvosa, Stáhly Ignác kapta feladatul, aki idős kora és betegsége ellenére elévülhetetlen érdemeket szerzett a hadorvosi szolgálat felállításában, a tábori kórházak láncának megszervezésében. Erre az alapra épített és ezeket a szolgálatokat fejlesztette tovább Flór Ferenc, aki 1949 januárjától irányította a szabadságharc egészségügyét. A háborús körülmények között sok nehézséggel kellett megküzdenie, hiszen megoldásra várt a hadsereg gyógyszerellátása, az újonnan felállított tábori kórházak műszerekkel való felszerelése, a kötözőszerek folyamatos biztosítása, a kórápolók számának növelése. A gondokat csak tetézte, hogy a kolerajárvány mind nagyobb mértékben szedte áldozatait mind a civil lakosság, mind a hadsereg köréből. Flór Ferenc sikeresen bevonta az önként jelentkező asszonyokat, lányokat a hiányzó kórházi ápolói személyzet kiegészítésére, felmentve ezzel ilyen teendők alól a szolgálatra alkalmas honvédeket. 1849. április 16-án Kossuth Lajos országos föápolónövé nevezte ki testvérét, Meszlényiné Kossuth Zsuzsannát, aki nemcsak kisegítette, hanem önkéntes ápolónőivel átvállalta a tábori kórházak betegápolásának ügyét. Ezen kívül közel 70 új tábori kórház felállításához nyújtott segítséget, biztosította a felszerelésüket, valamint az élelmiszer utánpótlást. Az imént említett átszervezések még a tavaszi hadjárat előtt befejeződtek és sikeres voltukat bizonyította, hogy a kemény ütközetek idején is kitűnőre vizsgázott a honvéd egészségügyi szolgálat. Sajnos kevés eredeti anyag maradt fenn Kossuth Zsuzsanna tevékenységével, illetve az irányítása alatt állt Országos Kórodai Főápolónői Intézet működésével kapcsolatban. A hadsereg ellátásában fontos szerepe volt a szállításnak. Nem véletlen, hogy az egészségügyi szolgálat megszervezésének kezdetén nemcsak hadorvosi, hanem gyógykovács tanfolyamok is indultak. Az utóbbiak vezetésével és az oktatói munka koordinálásával Zlamál Vilmost bízták meg. A kiállítás egyik legértékesebb darabja Zlamál mívesen megmunkált díszkardja. A szabadságharcot az orosz túlerő segítségével a Habsburg-ház leverte. Flór Ferencet, a honvéd egészségügy megszervezőjét, Balassa Jánost, az orvosi kar igazgatóját börtönbe zárták. Lumniczer Sándort, aki a szabadságharc egészségügyét az utolsó pár hónapban irányította, büntetésül kényszer-katonai szolgálatra sorozták be a császári seregbe, és egyszerű betegápolónak vezényelték a bécsi katonai kórházba. Arányi Lajost, aki tábori főorvos volt, hivatalából kilenc hónapra felfüggesztették. Korányi Frigyes, aki az 1848-as márciusi mozgalmakban kimagasló szerepet töltött be, a világosi fegyverletétel után sok zaklatásnak volt kitéve. Markusovszky Lajos törzsorvosként működött Görgey táborában 1849-ben. A megtorlás során többször állítottak osztrák haditörvényszék elé, de miután vezető szerepet nem játszott a forradalmi eseményekben, a bűncselekmény vádja alól felmentették. Az elítéltek, a száműzöttek évek múlva amnesztiával szabadultak és válhattak újra a szakma elismert képviselőivé. Reményeink szerint a kiállítás számos újabb adalékkal járul hozzá az 1848—49-es forradalom és szabadságharc katonai orvoslásának bemutatásához. Tárlatunkkal a szabadságharcban részt vett orvosoknak, ápolóknak és az egészségügy megszervezőinek állítottunk méltó emléket. Kátyúk Erzsébet
