Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

ADATTÁR — DOCUMENTATION - Jantsits Gabriella: Újonnan felfedezett Zsámboky-arcképek

6. kép: Nagy Márton rézkarca (1925) 7. kép: Az Icônes medicorum portréja (1574) elhunyt, azután került a kép a szegedi Egyetemi Könyvtár tulajdonába s ez a magyarázata a leltári számnak és pecsétnek. A harmadik képet a pannonhalmi Főapátság könyvtárában találtam. A metszet készitője Nagy Márton (1901—1990) komáromi

16 művész. Igen szegény 10 gyermekes családban született, s bár tanítói már korán felismerték rajztehetségét, tovább tanulni nem tudott, mert a családot kellett fizikai munkájával támogatnia. Közben autodidakta módon Munkácsy és Benczúr képeket másolgatott. Három-négy hónapig a bencés gimnáziumban tanult rajzolni, majd végre 1920-ban sikerült az Iparművészeti Iskolába bekerülnie. Ezt hamarosan otthagyta és visszatért Komáromba. Az ott alkotó művészek között ő volt a legszegényebb. Selye János joggal tartotta küzdelmét és eredményeit „bámulandónak". A szlovákiai művészek szerint nagy ígéret, azonban Trianon után az elszigeteltség miatt nem úgy érvényesült, ahogy kellett volna. Többször szerepelt kiállításokon: Komáromban, Kassán, Érsekújváron és Pozsonyban. Több művészeti egyesületnek a tagja lett. Komárom város ösztöndíjával Olaszországba és Franciaországban is eljutott. Ezek a tanulmányutak mély nyomot hagytak művészetén. A különböző irányzatok: az impresszionizmus, a jelképekben gazdag szeceszszió, de leginkább a sötét árnyalatú realista ábrázolások hatottak rá. Szociális témák érdekelték legjobban, az egyszerű nép életképeit festette meg pl. Cséplés, Patakban ruhát mosó asszonyok, Munkát keresők, Sztrájk, Béresek stb. Részt vett 1925-ben a Révkomáromban rendezett Jókai centenáriumi kiállításon, Jókai illusztrációkkal és Jókai arcképével. Ebből 16 Simkó Tibor: A szegénysors komáromi festője. Irodalmi Szemle, 15. (1975) 4. sz., 366—370.