Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

ADATTÁR — DOCUMENTATION - Somorjainé, Csöppüs Terézia: Fakszimile különgyűjtemény Antall József emlékére, Györgyey Ferenc ajándéka a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár részére

Morgagni (1682—1771) tudományos életművének köszönhető, amelyben a betegségek okaival foglalkozik: The Seats and Causes of Diseases (London, 1769). Az akkori szokás szerint az emberi szervezetet elemezte tetőtől talpig: fej betegségei, mellkas, has, általános betegségek, daganatok, syphilis, mérgezések végül kiegészítésekkel zárja a 600-nál is több boncolás eredményét összegző munkáját. A 19. század orvostudományára a tudományos medicina felgyorsulása és kiszélesedése jellemző. Nicolas Corvisart (1755—1821) francia kórbonctan tanár egyik neves tanítványa R. T. Laënnec (1781—1826). Az ő érdeme, hogy meghatározta és elkülönítette a legfontosabb tüdőbetegségek patológiai jellemzőit a Treatise on the Diseases of the Chest (London, 1821). Claude Bernard (1813—1878) a szervezet összefüggésével kapcsolatban tanulmányozta az emésztési folyamatokat An introduction to Study of Experimental Medicine című gyűjteményes munkájában. A sejttan és a medicina átfogó szintetizálásának érdeme Rudolf Virchow-é (1821—1902), főműve a Cellular Pathology 1860-ban jelent meg. Az 1860-as években a bakteriológiai kutatások is fellendültek. Elsősorban a német Robert Koch (1843—1910) nevéhez fűződnek, aki először főleg a sebfertőzésekkel foglalkozott Investigations into the Etiology of Traumatic Infective Diseases (London, 1880) című munkája is ezt igazolja. Robert Koch legnagyobb érdeme mégis a tbc és a kolera kórokozójának a felfedezése volt. Hja Mecsnyikov (1845—1891) a fagocitózis felismerője, olyan élettani — kórtani mechanizmusokat magyarázott meg, amelyeknek sem eredete, sem biológiai célja addig nem volt világos Lectures on the Comparative Pathology of Inflammation (London, 1893). Új típusú antiszeptikus eljárás Joseph Lister (1827—1912) a glasgow-i egyetem sebészorvosának kutatásaihoz kapcsolódik, összegyűjtött tanulmányainak kötete, az 1909-es kiadás. A magyar orvosi szakirodalom legjelentősebb munkája angol fordításban Semmelweis Ignác (1818—1865) műve: The Etiology, the Concept and the Prophylaxis of Childbed Fever, amelyben minden benne van, amit felfedezésének történetéről és Semmelweis kétségeiről tudnunk kell. Egybekötve jelent meg „nyílt leveleivel", amelyekkel ellenfeleit ostromolta. A könyv ismertetését Györgyey Ferenc és Sherwin B. Nuland orvostörténészek készítették. Theodor Billroth (1829—1894) zürichi majd bécsi egyetemi tanár, aki a műtéti technika fejlesztése mellett igen nagy gondot fordított a kórbonctani és kórszövettani szemlélet fejlesztésére. Tudományos munkái között egyik legjelentősebb a General Surgical Pathology and Therapeutics (New York, 1871). Az összefoglaló orvostörténeti munkák közül terjedelmével is kiemelkedik: Mettler, C: History of Medicine (London, 1888). Köszönetet mondunk Györgyey Ferenc orvostörténésznek az igen értékes gyűjteményért, mivel intézetünk könyvtárában a mellékelt jegyzéken szereplő műveknek csak 10%-a található meg. A kitűnően illusztrált könyvek, nemcsak orvostörténészekhez szólnak, hanem hasznosan forgathatják azok a kutatók is, akik szaktudományuk fejlődését szeretnék megismerni. TERÉZIA CSÖPPÜS, Mrs. SOMORJAI librarian Semmelweis Medical Historical Museum, Library and Archives H—

1013 Budapest, Apród u. 1—3. Hungary