Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida István: A pszichiátria Hölderlin korában

Ezután a problémakör után következett a költő szempontjából legérdekesebb dokumentáció: hogyan látták orvosok, barátok, rokonok és ismerősök Hölderlin állapotát? A súlyosan depresszív mánia és schizofrénia, tehát ún. tudathasadás diagnózisai állnak össze a papírokból. Sok levél, szakértői jelentés, receptkönyv-oldal található itt és az összkép Hölderlin külső körülményeiről a gondját viselő család körében kedvezőbb nem is lehetne. Nagyokat sétál, énekel és zongorázik, rengeteg papírt teleír, de bukott titánnak érzi magát néha, s ha búskomor, a vizet és a fákat nézi. A befejező témakör az utókor irodalmával foglalkozik, egészen napjainkig. Első teljes kórleírására halála után 65 évvel egy Lange nevű ideggyógyász vállalkozik, aki katatóniának, a hasadásos elmezavar egy válfajának diagnosztizálja betegségét. A filozófus Jaspers, van Gogh-gdX állítja párhuzamba. Kretschmer nyomán több műben is feltűnik a költészet és a tudathasadás közötti rokonság gondolata. Szóhoz jutnak azok is, akik a kor, a kortársak és a magánélet oldaláról ért csapások áldozatának látják. Tagadják tehát Hölderlinnél — és talán mindenkinél — egy endogén, vagyis belülről ható folyamat létezését. Ezekhez sorakozik a francia Bertaux is, aki 1978-ban megjelent könyvében jóformán mindent megkérdőjelez, amit előtte Hölderlin személyes sorsáról írtak. Jó lenne, ha az anyag vándorkiállítás formájában egyszer Magyarországra is eljuthatna. Erre kevés a remény. Akit Hölderlin érdekel, annak ajánlom, hogy Babits és Szerb Antal irodalomtörténetében nézzen utána. Alig akad nevesebb magyar műfordító, aki néhány versét le ne fordította volna. Nagyobb műveit is átültették újabban magyarra. Befejezésül egy Radnóti-fordítás, igazi Hölderlin: „Körbe bolyongó árny, vagyok, //élek ugyan, de nem értem, //miért kell élnem még, // fénytelen, egyre tovább. " ISTVÁN VIDA