Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Károly: Adatok Közép- és Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18—19. században
saját szülőföldjükön is működött orvosi kar. Valójában az orvosi kar szempontjából ezt a Monarchián belüli peregrinációt 1885-ben adminisztratív eszközökkel kellett megszüntetni, amikor is a magyar hallgatók bécsi tanulmányait a magyar és a császári Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumok között engedélyhez kötötték. Ez nemcsak magyar, hanem más birodalmi népek vonatkozásában is érvényes volt. 28 A kiegyezésig sokszor több magyar medikus tanult Bécsben, mint a pesti egyetem orvosi karán, annak ellenére, hogy a magyar orvosi karon semmivel sem kisebb tudású szakemberek tanítottak. A bécsi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főleg a neoabszolutizmus idején, adminisztratív eszközökkel is befolyásolta az egyes orvosi karok színvonalának emelését, nem az anyagi eszközök bővítésével, hanem a jó szakember hírében álló tanárok kinevezésével. Csak példaként említhetjük Czermák János —- a prágai Jan Czermak élettantudós — pályafutását, aki az 1850-es években Grazban, Krakkóban, majd Pesten szervezte meg a modern élettani kutatás és oktatás tanszékeit, de ismereteit Breslauban, az ugyancsak cseh Jan Evangélista Purkinje intézetében szerezte. Ugyancsak felemlíthetjük az ún. második bécsi orvosi iskola kiemelkedő egyéniségeit, akik közül Hebra, Skoda, Kolletschka. Rokitansky csehországi születésű orvosok voltak, a kórbonctani szemlélet megalapozásával Bécset a 19. század közepén a világ orvostudományának egyik központjává tették. 29 Neveltjeik közül került ki az a pesti orvosi iskola, amely a magyar orvostudományt a 19. század második felében az európai színvonalra emelte. Ez már európai jelentőségű, de hangsúlyozottan magyar orvosi irányzat volt, amelynek hatását jól lemérhetjük nemcsak Európa nyugati, középső, de keleti területein is. A bukaresti egyetem világhírű orvostudósa, Victor Babes a pesti egyetem neveifje volt, működött a magyar fővárosban és Kolozsvárott egyaránt, de pályájának csúcsára Bukarestben érkezett. Soha nem tagadta kötődését a magyar orvostudományhoz, sőt mindig külön kiemelte a magyar medicinával való kapcsolatát. E kisugárzás másik területe az Európához közeledni kívánó Török Birodalom korszerű orvosképzésének és betegellátásának területén is lemérhető. Isztambulban 1834-ben szervezték meg az első, az európai orvosképzést követő Katonaorvosi Akadémiát, amelynek feladata éppen — a hadsereg korszerűsítésével párhuzamban — a katonaorvosképzés megszervezése volt. Ebből a katonaorvosképzésből nőtt ki az európai normákat követő török orvosképzés, s ebben jelentős szerepet játszott a magyar orvostársadalom. A magyar szabadságharc leverése után török földre menekült honvédorvosok közül közel ötven török szolgálatba állt, s az 1850760-as években Gaál Gusztáv, Hammerschmidt Károly és mások eme Akadémia tanárai voltak. Hammerschmidt Károly (Abdullah effendi) nevéhez fűződik a török nyelvű orvosi könyvírás megszervezése, a Természettudományi Múzeum felállítása, akit ma török földön a legnagyobb elismerés övez. A 19. század utolsó harmadában — a németek és franciák mellett — „keresettek" voltak a magyarok, közel 800 magyar szolgált hosszabb-rövidebb ideig a török katona- és polgári egészségügyben. Természetesen ezt nem szabad túlértékelni, hiszen a magyar orvosok mellett túlnyomó többségben a német, a francia és angol orvosok voltak, de szép számban találunk cseh, lengyel és más nemzetiségű szakembereket is. 30 Demkó: i. m. Lesky, E.: Wiener medizinische Schule. Wien, 1972. Kapronczay K.: Az 1848—49. évi szabadságharc volt honvédorvosainak sorsa török földön. Honvédorvos. 1979, 3-4.
