Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Károly: Adatok Közép- és Kelet-Európa orvosképzésének átformálásához a 18—19. században
féle felkelés időszakában a város kétszer is gazdát cserélt, hol lengyel, hol orosz kézbe került, a harcok alatt feldúlták az egyetem épületeit, hallgatói és tanárai elmenekültek. Viharos évtizedek következtek, az orosz kormányzó felfüggesztette az egyetem működését, csupán a gyakorló kórházból kialakított orosz helyőrségi kórházban engedélyezték a sebészképzést, hiszen a hadsereg igényeit elégítették ki. 1803-ban az orosz Oktatásügyi Minisztérium Vilnóban is egyetem felállítását határozta el, bölcseleti, jogi, természettudományi és orvosi karokkal. Az egyetem alapszabályzata részben azonos volt a felfüggesztett vilnói egyetem lengyel statútumával, az új kidolgozásában a dorpati és moszkvai egyetem tanárai is részt vettek. Az egyetemmel az orosz kormányzat részben ellensúlyozni kívánta — a birodalmi érdek mellett — a lembergi és a krakkói egyetem vonzerejét az uralma alá került lengyel területeken. Az orvosi karon orvos- és sebészképzés folyt, tanárai között orosz, lengyel és német orvosokat találunk. 19 A történeti lengyel területeken a 19. század elején újabb egyetemalapításra került sor, amikor a tilsiti béke ( 1807) után Napóleon megalakította a vele szövetséges Varsói Nagyhercegséget, amely Krakkóval együtt a szász király fennhatósága alá került. Ez reményt ébreszt a lengyel állam újbóli visszaállítására, így Józef Poniatowski herceg, az utolsó lengyel király fivére köré tömörültek a lengyel felvilágosodás legjobb erői. Hugo Kollataj irányítása mellett 1809-ben megnyílt a varsó négykaros egyetem, amely alapításának pillanatától megkezdte működését. A következő viharos években töretlenül működött, amit az sem befolyásolt, hogy Napóleon oroszországi veresége után e térséget az orosz hadsereg megszállta. A bécsi kongresszus döntése nyomán a volt Nagyhercegség területe Oroszországhoz került, ahol — más volt lengyel királyságot képező részekkel egyesítve — I. Sándor cár kialakította az Oroszország részét képező, de bizonyos autonómiával és alkotmánnyal rendelkező lengyel királyságot. Az önálló közigazgatással, vámhatárokkal, bíróságokkal és korlátozott létszámú hadsereggel rendelkező lengyel királyság élén Konstantin nagyherceg — a cár fivére — alkirályként állt. Orosz-Lengyelországban lengyel nyelvű oktatást vezettek be, így szükség volt az 1809-ben alapított varsói egyetemre is, amely 1818-ban Császári Egyetemként működött. Feladata volt az adott térség értelmiségének képzése, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy vonzerőt és ellensúlyozást gyakoroljon a Monarchiához került krakkói és lembergi egyetemmel, valamint a Poroszországhoz került lengyel területen 1819-ben alapított poznani egyetemmel szemben. Krakkóval sohasem vetekedhetett, de a német nyelvű lembergi és poznani egyetemnek valóban vetélytársa lett, hiszen az oktatás nyelve itt a lengyel volt 1831-ig. 20 Az 1831. évi lengyel felkelés súlyos következményekkel járt a varsói és a vilnói egyetemre. A lengyel felkelést leverő orosz hatalom felszámolta a látszólagos lengyel autonómiát, területén orosz kormányzóságokat alakított ki, a lengyel nyelvű oktatást csak az alsó, és korlátozott mértékben a középiskolai oktatásban hagyták meg. Bezárták a varsói egyetemet (1831), a vilnói egyetemet — mivel a litvánok is nagy tömegben vettek részt az oroszok ellen a felkelésben —, 1834-ben áthelyezték Kievbe, megalapítva ott az Orosz Birodalom új egyetemét. A varsói orvosi kar sebészképzése Császári Sebészakadémia néven tovább működhetett, míg a vilnói orvosi kar épületeiben 1842-ben ugyancsak Sebészakadémiát nyitottak meg: elsősorban a hadsereg és korlátozott mértékben a polgári egészségügy 19 Szumowski: i. m. 20 Grochulska, B.: Ksiestwo Warszawskie. Warszawa, 1975.
