Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kapronczay Katalin: Cenzúrai reformok a felvilágosodás szellemében

hatalmi szóval, másszor jól alkalmazott diplomáciai érzékkel, megint más alkalommal egyszerű asszonyi furfanggal lavírozott a vitatkozó urak között, csaknem mindig van Swieten mellett foglalva állást. Komoly viták előzték meg Montesquieu, Charles: L'esprit des lois c. művének ausztriai megjelentetését, mivel bizonyos részletei kifejezetten a Habsburgokat bírálták. Van Swieten azonban felismerve a könyv enciklopédikus értékeit a megjelentetés érdekében emelte fel szavát. Mária Terézia 1753. márc. 8-án tett pontot a vita végére, amikor engedélyt adott a könyv kereskedelmi forgalmazására. Montesquieu Bécsben időző barátját — Cuasco abbét — kérte meg, tolmácsolja háláját van Swietennek. „... őszinte csodálója vagyok ennek a kiváló orvosnak... " — mondta.

38

'

39 Hasonló viták zajlottak le Kollár Adám: De originibus et usu perpetuo potstatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae libellus singularis. (Vindobonae, 1764.) c. munkája körül. Migazzi — utólagos bírálattal — elítélte Kollár művét. Van Swieten meglehetősen elkeseredett, nem csupán a vita miatt, de azért is, mert Kollár a pártfogoltja volt, az ő ajánlására került a Hofbibliothekba. Ekkor írta egy levelében Mária Teréziának: „ ... Én a cenzúra fárasztó terhét 13 év óta viselem, de ez a mostani eset ... világosan megmutatja nekem, hogy egészen más lelkületre van szükség, mint amilyen az enyém, a mostani körülmények közt való továbbműködésre. " Természetesen engesztelő sorokat kapott válaszul a királynőtől.

40 Nem állíthatjuk, hogy mindig igaza volt van Swietennek, amikor nem adott engedélyt egy-egy munka megjelentetésére. Csaknem valamennyi későbbi bírálója megemlíti, hogy Voltaire-t és Rousseaut veszélyes munkák szerzőjének tartotta. Az előzőekben elemzett könyvlistában azonban a következő részleteket találjuk: — Diderot, [Denis]: Pensées sur l'interprétation de la nature. 1754. Minősítés: zavaros könyv, de ártatlannak találom. — Rousseau, [Jean Jacques]: Der neue Emil, oder von der Erziehung nach bewahrte Grundsätze. Erlangen. 1768. Minősítés: Quandt elolvasta. Kiváló dolgokat tartalmaz a nevelés alapjairól, semmi rosszat. — Rousseau: Les avantages et les disavantages des sciences et arts. Tomes 2. London. Minősítés: Gontier

41 elolvasta és kiválónak találta. Sajnálatos tény, hogy nem ismert olyan cenzori véleménye, amelyben előzetes bírálatot fűzött egy-egy megjelenés előtt álló kézirathoz. Pedig azt tudjuk, hogy ez is hozzátartozott a munkájához. Van Swieten visszavonulási szándéka, utódlásának kérdése Van Swieten élete vége felé — belefáradva a nem mindig könnyű feladatokba — saját maga próbálta utódját megtalálni és azt a császárnő figyelmébe és jóindulatába ajánlani. Egyik levelében ezt írta Mária Teréziának: Schönbauer: /'. m. 140. Magyarország története 1686—1790, 2. köt. Föszerk.: Ember Győző, Heckenast Gusztáv. Bp., Akadémiai K., 1989, 846. Schermann: /'. m. 40—41. Gontier, Johann Theodor von — a cenzúra bizottság egyik tagja.