Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Szabadváry Ferenc: Egy túlértékelt technikus — Leonardo da Vinci

ingenariusok, engineerek, ingenieurök, akiknek neve alkotásaikban fennmaradt. Említsük meg Leone Battista Albertit (1404—1472), Filaretet (1416—1470), a két Fioravantest, az apát, aki a kapus zsilipet is feltalálta, a fiút, aki 1455-ben görgőkön 15 méterrel arrébb tolta a Santa Maria del Templo Campanile-ját, továbbá az akkori leghíresebb olasz „mérnököt", Francisco Martino di Giorgiot (1439—1501). Mindezek kortársai és honfitársai voltak Leonardónak, mindnyájan művészek is voltak, még ha nem is olyan kiválóak, mint a toszkánai. Mindezek technikusok voltak, mind valamilyen herceg szolgálatában állt, mind írtak technikai könyveket szép ábrákkal és rajzokkal. Ám ellentétben Leonardóval, ők könyveiket ki is adták nyomtatott formában. Sokan ismerték és használták akkoriban e könyveket, köztük minden bizonnyal Leonardo is. Sok hasonlóságot mutattak e könyvek egymással és Leonardo kézirataival is. Az ő műszaki ötletei tehát nem kizárólag a semmiből születtek agyában, hanem voltak források. A technikában semmi sem keletkezik előzmények nélkül, minden alkotó ott folytatja, ahol valamelyik elődje abbahagyta. Leonardo rajzai, ábrái kétségtelenül a legjobbak abból a korból mind a perspektívát, mind a grafikát illetően. Bizonyára ez is az oka, hogy az ő ábráit csodálták és túlértékelték. Ám nem a saját korában, hanem több mint kétszáz évvel később, amikor előkerültek. Ugyanis Leonardo da Vinci halála után kéziratai, s velük rajzai is eltűntek. Csak a 18. században tűntek fel, különböző helyekről, s még századunkban is találtak új és új ismeretlen rajzokat tőle. Legelőször csak a múlt században nyomtatták ki őket, addig csak egy, az eredeti példányban álltak rendelkezésre. Az említett technikus kortársaik könyvei azonban már a 15—16. században megjelentek nyomtatott alakban. De ki emlékezett rájuk kétszáz év múlva, noha könyvtárak mélyén megtalálhatók voltak, de már rég nem használták azokat! Közben több dolog megvalósult a kéziratokban lerajzolt elképzelésekből, ábrákból, eszközökké változtak, s használták őket a mindennapi életben. Tudott volt többnyire első alkotójuk neve is. És akkor váratlanul előkerültek kétszáz-háromszáz éves rajzok róluk. Jé, hát ez a Leonardo már ezt is tudta?! Micsoda elme volt, micsoda tehetség! Az első kinyomtatott műszaki könyv tudomásunk szerint Roberto Valturio (1405— 1475) könyve volt. Mind sokan mások a 15. században egy illusztrált haditechnikai könyvet írt De re militari címen, mely kéziratosán jelent még meg 1450 előtt, 1476-ban azonban más cím alatt (Elenchus et index militarium) Veronában nyomtatva is megjelent. Egyike volt ez a korai tipográfiai mesterműveknek! Ebben is számos olyan hadi tárgyról látható kép, amelyik szintén nem valósult meg még sokára pl. egy tengeralattjáró rajzát is tartalmazza. A már említett Alberti építészeti munkája (De re aedificatoria) is megjelent már 1485-ben nyomtatva. Ugyan ki tudott volna még e ritka könyvekről, amikor Leonardo kéziratai előkerültek! Nem csodálható, hogy a művészi munkái alapján már jól ismert Leonardót a technika prófétájának nevezték. Csak később a múlt, — még inkább e századi — technikatörténet kutatás mutatta ki, hogy Leonardo technikai rajzai nem voltak páratlan unikumok a 15. században, hanem már számos hasonló tartalmú és rajzú munka létezett. Vajon mi volt az oka annak, hogy Leonardo technikai munkáit nem publikálta, sőt a kéziratok tükör írásmódja arra mutat, hogy óvta azokat, hogy más megértse? Annak sincs nyoma, hogy elképzeléseit a gyakorlatban megkísérelte volna kipróbálni, megvalósítani. Nehéz arra felelni, hogy miért nem kísérelte meg. Csak feltételezésekkel lehet rá válaszolni. Szerintem azért nem kísérelte meg, mert nem volt rá szüksége. Mindig jól élt, nem volt szüksége arra, hogy Ötleteit megvalósítani igyekezzen. Mindig uralkodók kegyében élt, a milánói Ludovico Sforza hercegnél mint „ingenarius ducalis", „hercegi