Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia
egészségügy összefüggésének elismerése, amely igen jelentős mértékben hozzájárult a modern polgári államépítés sikeréhez. Magyarországon főként a kiegyezést követően, Eötvös József közoktatásügyi minisztersége (1867—1872) idején, majd utódja, Trefort Ágoston alatt (1872—1888) konkretizálódott a kérdés. Felismerték, hogy a közoktatás és a közegészségügy egyszersmind gazdasági kérdés is, amely meghatározza a termelés egyik legfőbb tényezőjének, az embernek testi és szellemi állapotát. 104 A fejlett kapitalista országokban — Angliában, Franciaországban, Itáliában és a német államokban — szinte a XVIII. század végéig államilag szervezetlen, főként magánvállalkozásokra épülő közegészségügyi rendszerrel találkozunk. A kórházak gyakorlati jelentősége mindössze egy évszázad óta növekedett meg, mióta a specializálódott természettudomány vált az orvoslás alapjává. A XVII. században az orvostudomány első nagy felfedezéseit — a vérkeringését, a nyirokutakét, a mikroszkópos élőlényekét — áthidalhatatlan szakadék választotta el a gyógyítás mindennapos gyakorlatától. Ami a medicina területén a XVI. és XVIII. század között megszületett, azt mind a kórházaktól s egyetemektől függetlenül önálló nagy tudósok alkották meg, akik gyakran nem is orvosok voltak. 105 Amíg a kórház nem vált az orvoslás legfontosabb bázisává, tulajdonképpen valódi, empirikus orvostudományról nem beszélhetünk. Csak a kórház oktatási értékének felismerése és kihasználása vezetett el a gyakorlati orvostudományhoz. „A kórtermi oktatás közben tanulták meg az orvosprofesszorok, hogyan kell a természettudományos gondolkodást — az újkor legnagyobb vívmányát — alkalmazni a gyógyítás érdekében. " 106 A klinikai gyakorlatnak — Hermann Boerhaave (1668—1738) korszakalkotó módszerének — általánossá tételét, a közgondolkodásban történő széleskörű elfogadását, a XVIII. század folyamán azonban a kórház intézménye köré fonódott oktatás, tudomány, „államraison" és emberbaráti törekvések többszörös hálója hátráltatta. így a világképet alakító, komplex alapra épült klinikai orvostudomány a kontinensen is csak a XIX. századra diadalmaskodhatott. 107 Az utópiáknak konkrétan és elsősorban nem az államforma alapvető megváltoztatására irányuló törekvéseikben kell látni tényleges jelentőségüket, hiszen ellentmondásosságuk azonnal szembetűnik a gyakorlatban. A magyar liberalizmus „apostola", Eötvös József szerint az egyéni szabadság rendszere feloldódik a kollektivista szemléletben. 108 Az egyén boldogsága szabadságának korlátozásával valóban nem érhető el, mégis a társadalmi reformok kérdésében „látnoki" módon évszázadokkal előbb rámutattak olyan alapvető feladatokra, melyeket érdemileg csak a XIX. század gondolkodói ismertek fel. Az az alapvető felismerés, melyet Trefort Ágoston e szavakkal fogalmazott meg: „ ...az a nemzet, melynek tudománya, vagyona, egészsége van: el fog érni mindent, mit természet adta 104 Antall, J.: Absolutism and Liberalism im Health Policy in Hungary. Medical History in Hungary 1970. Comm. Hist. Artis Med. Suppt. 4., Uő. Eötvös József művelődéspolitikája és a középiskolai reform előkészítése. Magyar Pedagógia, 1971, 12. sz. 159., Uö. A pesti orvosi iskola és a centralisták egészségügyi politikája. Orvosi Hetilap. 1971, 19. sz. 1088., Uö. Modell és valóság. 1. k. 1994, 324—340.; Trefort Á.: Beszédek és levelek. Bp. 1888, 143., 147., 180 105 Vekerdi L.: A kórház története. Kalandozás a tudományok történetében. Bp. 1969, 439. 106 Vekerdi L.: i. m. 440. 107 Vekerdi L.: i. m. 444. 108 Eötvös J.: i. m. 93.
