Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Vida Mária: Állammodellek (utópiák) és az egészségügy szociológia

is készült ideális államot felvázoló írói-filozófiai alkotás (Platón, Szent Ágoston).

5 A társadalomtudomány megszületéséig a kifejezési forma az államregény, s ezt csak a XVIII. századtól váltották fel önálló teoretikus elméletek, melyeknek legkorábbi képviselője, a francia Morelly. Az utópia tágabb értelmezésben bármilyen fantasztikus tartalmú társadalomelméleti elképzelés. Megkülönböztetünk pozitív utópiát (eutópia) és negatív utópiát (antiutópia, disztópia) aszerint, hogy eszményi modellt jelezve embertelen társadalomképet ábrázol-e a mű szerzője. Legtágabb értelmezésben köznapi vagy természettudományos elképzelés alapján készült utópiák különböző irodalmi műfajai napjainkig léteznek. Itt felmerül a realitás is, amely a mű megszületésekor utópiának tartott ötletet, később megvalósult tényként ismer el, mint pl. a természettudományi és technikai kérdések esetében (1878-ban a villanyvilágítás lidérces fantazmagória, vagy a 20. sz. elején egyhangú vélemény szerint a repülés egyetlen lehetősége a léghajó, végül a legaktuálisabb: egy évvel az első szputnyik fellövése előtt Anglia fő csillagásza szerint; „az űrkutatás humbug") (A. Clarke: A jövő kapcsolatai, 1962.) Utópisztikus irodalomnak tekinthetjük azokat az irodalmi műveket, amelyeknek alapvető célkitűzése egy átfogó jövőkép ábrázolása. A szépirodalmi és a teoretikus utópiák közötti határvonal gyakran elmosódik, mivel a műfajból eredően az elsőben a cselekményesség, a részletkérdésekre is kitekintő leírások dominálnak, az utóbbiban a fantasztikum a meghatározó tényező. Leggyakoribb műfaj az államregény de nem minden államregény utópia (pl. Bessenyei György: Tariménes utazása sem az, mert a megálmodott modell 1804-ben Európa nyugati országaiban megvalósult társadalomkép.)

6 A morusi modell, az eszményi állam, ellentéte a való világ szatírája, a swifti modell. A szakirodalom ide sorolja a fantasztikus útleírást, egyes kutatók pedig a fejedelmi tükröt is.

7 Az útleírások a hallott fantasztikus 5 Rézler Gyula: Bevezetés a szociológiába. Bp. 1948, 17—23. Vö.: Schumpeter, Joseph A.: Capitalism, Socialism and Democracy. New York, 1950, 306—311.; Runciman, W. G.: Social Science and Political Theory. Cambridge, 1965. — A felhasznált általános összefoglalások az utópiákról. 6 Vida, M.: Die Wirkung der utopistischen Staatstheorien in Ungarn und das Gesundheitswesen. Acta Congressus Internationalis XXIV Históriáé Artis Medicináé, 25—31 Augusti 1974. Budapestini. Red. Antall, József— Buzinkay, Géza—Némethy, Ferenc. Bp. 1976, 2. k. 1179—1182.; Vida, M.: Medizinisch-sociologische Aspekte in der Staatsmodell der Utopisten-Literatur in Ungarn. Johann Christian Reil (1759—1813) und seine Zeit. Flrsg. Wolfram Kaiser

—Arina Völker. Halle-Wittenberg, Martin Luther Universität, 1989, 144—146. 7 A fejedelmi tükör didaktikus célzatú ún. királytükör, a leendő uralkodóhoz fordulva az eszményinek tartott államfő alakját állítja a meglévő uralkodójelölt elé. Gyakran utópia vagy egy kiemelkedő történelmi alak jellemrajza. Legősibb a babiloni Királytükör (Kr. e. 7. sz.), klasszikus európai mintája Xenophón: Kürosz neveltetése (Kr. e. 378—362). A legkorábbi ismert bizánci munkától (Agapétosz, 6. sz.) a 15. sz.-ig több mint 12-t ismerünk (Phótiosz, az akhridai Theophülaktosz, Niképhorosz Blemmüdész), néhány császár neve alatt (I. Baszileiosz, I. Alexiosz, II. Manuél). Általában prózai művek, néha versben írottak: I. Alexiosz Muszai c, vagy az ún. Szpaneasz. A reneszánsz kor legjelentősebbje a humanitás Christiana szellemében írott Erasmus mü, az Institutio principis christiani (1516), A keresztény fejedelem neveltetése címen (1992, Ford. Csonka F. utószó Barlay Ö. Sz.). Fontosabbak Machiavelli: A fejedelem (1532), F. Fénelon: Les Aventures de Télèmaque, fils d'Ulysse (1699), Chr. M. Wieland: Der goldene Spiegel (1772), J. von Görres: Geisterstimmen (XVIII. sz.), A. Ramsay, J.—

F. Marmontel, A. von Haller müvei. Magyar példák közül Szent István királyunknak tartott Libellus de institutione morum ad Emericum (11. sz.), az erdélyi Patai Füsüs J.: Királyok tüköré (1626), a felvidéki Prágay A. (1636) Fejedelmek serkentő órája, Meinecke, J.: Die Idee der Staatsraison in der neueren Geschichte (1924), Geldner, F.: Die Staatsauffassung und Fürstenlehre des Erasmus (1930), Balogh J.: Szent István politikai testamentuma (1930—1931), Richter, G.: Studien zur Geschichte des alten arabischen Fürstenspiegels (1932), Balogh J.: Szent István intelmeinek forrásai (Szent István-emlékkönyv, 2. k. 1938),