Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban

vábbhatóan még a kora reneszánsz orvosi szemléletének alakításában Avicenna és Galénosz logikai munkái mellett Petrus Hispanus logikai írásai, legfőképpen a Summulae logicales töltenek be jelentős szerepet. Petrus Hispanus műve évszázadokon át kanonizált egyetemi tankönyv, melyet Melanchthon is felhasznált.

38 Galénosz nemcsak nagy jelentőségű logikai műveket írt, de egyes orvosi munkáit is felhasználta, hogy azokban logikai gondolatmenetét kifejtse és magyarázza.

39 Logikai fejtegetéseiben leginkább az Eiszagogé dialektikében, a hipotetikus szillogizmusok kapcsán számos példát élettani funkciókból merít. így a díszfunkciók kondicionálássá alakítását a táplálék továbbjutásával és a gyomorműködéssel illusztrálja etc. Az artes stúdiumokban előadott logika a későbbi századokban beépült az orvosi curriculum egyes tárgyaiba. A bolognai egyetem 1432-ből származó statútumaiban „philosophiae ac medicináé scholarium Bononiensis gymnasii statuta " a studiosi medicináé számára előadott, vizsgaköteles tárgyak között találjuk, mint a kor többi egyetemén is.

40 A humanisták történeti és nyelvi kritikája révén eredeti formájában visszaállított Galénosz növekvő tekintélye a teoretikus medicina filozófiai stúdiumainak is új lendületet adott. Számos írása tükrözi a medicina és filozófia szoros kapcsolatát. Filozófiai tanulmányait autobiográfiai írásaiban is említi.

41 A prognózisról szóló írás, nem a cím alapján várható értekezés a prognózis metodikájáról, hanem kellemetlenkedő kollégáit lefegyverezni szándékozó, olvasmányos irodalmi mű. A diatribe, a dialógus és az önéletrajz rétori erővel komponált írása. Galénosz számára a természetfilozófiai fiziológia és a metodikus filozófia volt a kiindulási alap a medicinához, mint tudományhoz. A medicinától függetlenül is foglalkozott a filozófiával, beleértve az etikát.

42 Különösen jelentősek logikai munkái, amilyen pl. az Institutio logicae.

43 Az orvosnak, írja Galénosz, ismernie kell az általános okokat, ezért az orvos nem nélkülözheti a logikai képzettséget. Visszatér racionálisabb megfogalmazásban is a hippokratészi gondolathoz: a jó orvosnak filozófusnak kell lennie: „Quod optimus medicus sit quoque philosophus. "

44 Ez az a gondolat, mely Hippokratészi követően évszázadokra határozta meg a két diszciplína viszonyát. Muhally, A. P.: The Summulae logicales of Peter of Spain. Notre Dame. Indiana, 1945. De symptomatum causis, 269; De simplicium medicamentorum temperamentis ac facultatibus libri IX. I. s. 99 ff. Vö.: Galénosz ED 34/19—35/e. ED 35/5—36/7, Galeni Inst. log. ed. C. Kalbfleisch. Leipzig, 1896. Nyomtatásban 1609-ben jelent meg. Denifle az 1817-ben megjelent szövegét is publikálta. Arch. f. Literatur und Kirchengeschichte. 1867, 195 ff. De ordine librorum suorum. Ser. min. II. Ed. Müller, Lipcse, 1891, 122,2 (Kühn XIX., 46,5). Autobiográfiai vonatkozásokat is tartalmazó egyéb munkáiban is ír a filozófia-medicina kérdéséről: De libris propriis (Ser. min. II. 80—90), De Praecognitione. Vö.: V. Nutton: The chronology of Galen's early carreer. Class Quart. 23. (1973) 158—171. valamint J. Kollesch: Galen und die zweite Sophistik. in: Galen, Problems and Prospects. Ed.: V. Nutton, London, 1981. 1—10. Praecognit. 5.6—20: CMG V 8,1; 94, 19—98 és De lib. prop. 11—17 (Script, min. XIX) (Kühn 39,1-48, 16). Ehhez ld. V. Nutton: Galen and medical Autobiography. Proc. of the Cambridge Philosophical Society, 198 (1972) 54 ff. Galeni Inst. log. Ed. Kalbfleisch, Leipzig, 1896. Vö. még Rescher, N.: Galen and the Syllogism. Pittsburgh, 1966. 176 f. Több arab filozófus név szerint említi Galénoszt. Galénosz filozófiai műveiről ld. még Bergsträsser, C.: Über die syrischen und arabischen Galen-Übersetzungen. Lipcse, 1925. továbbá Kietter, J. S.: Galen's Institutio Logica. English translation. Introduction and commentary. Baltimore, 1964. és Müller, I.: Über Galens Werk vom wissenschaftlichen Beweis. München, 1895. Script, min. II. (Müller 1 f.)