Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Schultheisz Emil: Filozófia a humanizmuskori orvosi stúdiumban
ritkán úgy írnak, hogy nincsenek tekintettel a filozófia e vonatkozásában betöltött kvázi szubaltern szerepére, arra, hogy a medicina viszonylatában nem mindig autonóm, legalábbis a curriculumban nem az, hanem a későközépkori és a humanizmus korának egyetemi tantervében egyrészt a teológia és a jog, másrészt az orvosi stúdium előképesítésére előírt diszciplína. A medicina egyetemi oktatásában betöltött szerepét viszont az orvostörténészek többsége hanyagolja el. A kitűnő filozófiatörténész, Charles Schmitt, miközben a filozófiatörténészeknek is szemrehányást tesz, az orvostörténészeket azzal vádolja, hogy kevés kivétellel, hajlanak arra, hogy a reneszánszkori orvosképzés filozófiai komponensét háttérbe szorítsák, úgy művelvén némelykor az orvostörténelmet, mintha annak filozófiai eleme az oktatásban nem is léteznék. 5 Ha Schmitt megfogalmazásában van is egy kis túlzás, az nem teljesen alaptalan, különösen ami a filozófia oktatását, az orvosi curriculumban, stúdiumban betöltött helyét és szerepét illeti. így talán nem felesleges ennek áttekintése. Úgy gondolom, hogy enélkül a középkori-humanizmuskori orvosképzés történetéről alkotott képünk nem teljes. Ennek kapcsán Kristeller véleményére is szeretném felhívni a figyelmet, aki annak a meggyőződésének adott kifejezést: „...dass das Studium der Medizin und der Philosophie des späten Mittelalters und der Renaissance einander ergänzen, und dass sich durch ihre Verbindung ein besseres Verständnis der gelehrten Literatur der Zeit gewinnen lässt, als dies bei der bisher üblichen völligen Trennung der beiden Forschungsgebiete möglich war. " 6 A humanizmus korának egyetemi oktatásáról annál is inkább kell szót ejteni, mivel az a „mítosz", hogy a humanista mozgalom csak az egyetemeken kívül keletkezett, tovább nem tartható fent, amint azt a korszak egyik legjelesebb kutatója Kristeller is kifejti. 7 Az utóbbi évtizedek kutatásai alapján mind világosabb, hogy a teológia mellett, gyakran attól teljesen függetlenül művelték az egyetemek a többi, egyre önállóbb diszciplínát. A grammatikát és retorikát követően a logikát, természetfilozófiát, matematikát, asztronómiát, 5 Schmitt, Charles B.: Aristotle among the physicians. In: Wear, A. —French R. K. and Lonie, I. M.: The medical renaissance of the sixteenth-century. Cambridge, 1985. „...when one reads modern scholary works on university philosophy in renaissance Italy — those on Pomponazzi and the immortality controversy, for example — one has the impression that the philosophers were treating their subject as an end in its own right rather than as the curricular structure would have it. Medical historians, on the other hand, with relatively few exceptions, tend to push into the background the philosophical components of medical education of the period, often treating the history of medicine as tough it was entirely devoid of philosophical element." Schmitt maga a 16. századi filozófusok és orvosok önértékelését vizsgálta a filozófia-oktatás és az orvosképzés szempontjából. Vö. Schmitt, Ch. B.: Aristoteles bei den Ärzten, in: Keil, G. — Moeller, B. und Trusen, W. (Hrsg): Der Humanismus und die oberen Fakultäten. Mitteilung XIV. der Kommission für Humanismusforschung. Acta Humaniora (Weinheim, 1987) 239 ff. — A filozófia és az orvostudomány összefüggéseinek egyes általános kérdéseit Kristeller is tárgyalja: „Philosophy and Medicine in Medieval and Renaissance Italy" c. tanulmányában, in: Spicker, S. F.: Organism, Medicine and Metaphysics, Dordrecht, 1987, 29—40. 6 Kristeller, P. 0.: Humanismus und Renaissance II. Philosophie, Bildung und Kunst. München, 1976, 90. Erre egyébként már a filozófus Lakatos is rámutatott, „...the history of science without the philosophy of science is blind". Lakatos, I.: Falsification and the Methodology of Scientific Research Programmes, in: I. Lakatos and A. Musgrave (eds.) Criticism and the Growth of Knowledge. Cambridge, 1974, 91—196. 7 „The opinion so often repeated by historians that the humanistic movement originated outside the schools and universities is a myth, which cannot be supported by factual evidence...", továbbá „...humanists did not live outside the schools and universities, but were closely connected with them." Kristeller, P. O.: Studies in Renaissance Thought and Letter. Roma, 1956. p. 564 és 571.
