Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)
BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon
vidéken. Az is indokolt, hogy a német eredetű kultusz elsőként a német származású lakosság által lakott vidékeken talált hívekre és csak később érintett meg más néprétegeket is. V. A Tizennégy segítőszent szerepe a magyarországi népi vallásosságban, a népszokásokban A segítőszent-kultusz magyarországi elterjedésének vizsgálatában nagy segítséget nyújthatnak a néprajztudomány népi vallásossággal kapcsolatos kutatásai. Bálint Sándor, „Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza" című munkájában rámutat a művészet és a népi vallásosság szoros kapcsolatára: A mindenkori embernek igénye, hogy „ a hit titkait ne csak szívével és eszével, de mint művészi kompozíciót és szimbólumot: érzékeivel is megragadja. " 28 Az érzéki megragadás sajátos módozata az is, hogy az isteni gondviselésbe vetett hit általánossága mellé, annak alárendelve, szentéletű közbenjárók sokaságát tartotta számon a néphit. Ök adtak emberi alakot a gondviselésnek, lebontva a legkülönbözőbb típusú baj orvoslásokra, s szent-mivoltuk miatt egyszersmind biztosítékul is szolgáltak a nép számára, hogy közbenjárásuk esetén nem fogy el az isteni kegyelem még az emberi méltatlanság láttán sem. Bálint kutatásai bizonyítják azt is, hogy a kereszténység egyes kultikus elemeinek kialakulását — így a segítőszent-kultuszét is — részben meg lehet közelíteni a pogány képzetek továbbélésének aspektusából. Uhrig és Höfler megközelítés-kísérleteinek tehát megvan a létjogosultságuk; óvakodni kell azonban e kutatási eredmények általánosításától, kizárólagossá tételétől, mert egyes tényeknek túlzott jelentőséget tulajdonítani kutatási zsákutcába vezethet. Az egyházi év ünnepkörei a maguk kötött rendjével egészen a XX. századig egész Európában meghatározták az emberek életvitelét, évi időbeosztását. Szimbolikus tartalmuk által kitágították az emberi lét határait, a hétköznapok cselekedeteit kozmikus távlatba helyezték, az isteni világrendbe illeszkedőként tüntették föl. Az év ciklikus rendjében a Jézus és Mária életével kapcsolatos ünnepek mellett kiemelkedő jelentőségűek voltak egyes szentek ünnepei is, területenként eltérő szenteké. Előfordultak közöttük a „segítő szentek" is. Radó Polikárp munkássága 29 tisztázta liturgiánk Rajna-vidéki eredetét. Német hatásra alakult ki többek között Balázs (Balázs-áldás, állatok védője), Vitus, Egyed (gazdák védőszentje), Eustachius (Euszták) (erdészek, vadászok), Wolfgang (Farkas) (erdőmunkások védőszentje), Lénárd (rabok védőszentje), Remete Szt. Antal (mint jószágpatrónus) tisztelete. Ez a Rajna-vidéki hatás tükröződik a segítőszent-tisztelet átvételében is, csatlakozva a Duna-menti délnémet területek hatásához. Egyes kultuszok elterjedését a híres európai búcsújáró helyek ösztönözték Magyarországon: Egyedét pl. St.-Gilles. A középkori udvari élet, a lovagvilág és a nemesség eszménykeresését tükrözi a hitért küzdő katonaszentek: György, Demeter és a Pannóniában született Márton patrónussá választása (Compostelai Jakab, Móric és László király mellett). Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Szeged, 1938. Radó Polikárp: Nyomtatott liturgikus könyveink kézírásos bejegyzései. Az OSZK kiadványai. XIX. Bp., 1944.
