Magyar László szerk.: Orvostörténeti közlemények 158-165. (Budapest, 1997-1998)

BARÁTOK, MUNKATÁRSAK, TANÍTVÁNYOK — FRIENDS, COLLEAGUES AND DISCIPLES - Kölnei Lívia: A Tizennégy Segítőszent kultusza a középkori Magyarországon

Múzeumi gyűjteményben találhatók: 6. Csegöld, Apostolok és segítöszentek(?) oltárának szárnyképei (BE mester, 1494) — Esztergom, Keresztény Múzeum; 7. Garamszentbenedek, apátsági templom Szent Vér-kápolnájának egykori oltárához tartozó tábla (1510) — Esztergom, Keresztény Múzeum; 8. Ludrófalváról (Ludrová, egykori Liptó vm.) származó Mária koronázása-oltár négy külső táblája (1510—20) — Ruzomberok, Liptovské múzeum; 9. Ismeretlen helyről származó szárnyasoltár predellája (1520—30) — Kassa, Múzeum; 10. Liptószentmáriáról származó egyoldalán festett tábla (1500—

10k.) — Budapest, MNG. Csak írásos források említenek két egykori Tizennégy segítőszent-oltárt: 1. Kassa, Szt. Erzsébet dóm, 1483. (Az 1556-os tűzvészben semmisülhetett meg.)

19 2. Kelénpatak (Sopron közelében), az 1509-ben újjáépített templomban szentelték fel.

20 A budavári Magdolna templomban volt Tizennégy segítőszent-kápolna (1539), ahol valószínűleg tiszteletükre emelt oltár is állhatott egykor. A Tizennégy segítőszent-titulust csak a két, írott forrásban említett oltár viselte biztosan. A csegöldi oltár dedikációja feltételezésen alapul. Szerepelnek segítőszentek Kálvária- és Mária koronázása-oltárokon, valamint más szent tiszteletére alapított oltárok mellékszereplőiként. (Miklós, Anna, Borbála, Apollónia a főpatrónusok.) A Miklós- és Borbála-oltároknál érthető a témaválasztás, hiszen a főpatrónusok maguk is segítőszentek. Apollónia vértanú életrajza nagyon sok egyező vonást mutat a női segítőszentekével — a fogbajokban szenvedők fohászkodtak hozzá —, tehát alakja rokon a segítőszentekével. A Kálvária- és Mária koronázása-témáknak a segítőszentekkel való összeegyeztethetőségére az egyes oltárok részletesebb tárgyalásánál térek ki.

21 Mindezek felvetik azt a problémát, hogy mekkora jelentőséget kell tulajdonítanunk a patrocíniumoknak a Tizennégy segítőszent-kultusz szempontjából. A patrocínium (dedikáció, titulus) lényegét tekintve felajánlás és védelemkérés. Az alapító személy vagy közösség egy-egy szent vagy hittitok oltalmába ajánlotta a templomokat, oltárokat, harangokat, hidakat, kapukat, sőt helységeket, tartományokat, országokat is. A gondolati-lelki indíttatás megegyezik a személyes védőszent kiválasztásáéval. A patrocínium alapja eredetileg a szent ottlévő ereklyéje volt — az biztosította az összeköttetést a Mennyei Jeruzsálemmel, Istennel. A „szentek közösségé"-nek, összetartozásának vallásán alapult ez a hit. Ez a látásmód a Tizennégy segítőszent-kultusz szempontjából különös jelentőséget kapott: tizennégy összetartozó, eszmeileg hasonló szent együttábrázolása már önmagában is a „szentek közössége"-hittétel megvalósulását, a Mennyei Jeruzsálemet jelképezi. A téma kedveltté, divatossá válásának nem elhanyagolható tényezője ez sem. A kassai százéves egyházmegye történeti névtára és emlékkönyve. Kassa, 1904.1. 47. Házi J.: Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 1939. 37—38., 207. VI. fejezet 7., 10.