Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Vida Mária: Arányi Lajos (1812—1887). Pathológus, művész-illusztrátor, a hazai elsősegélynyújtás kezdeményezője

fúvónyi levegőt fövünk az elájult tüdejébe, mire melle, mint a belehelésnél felemelkedik, ekkor eleresztjük az orrát s ajkait s két kezünkkel össze s kissé felfelé szorítva a mellkast, kiszorítjuk a tüdőben lévő levegőt s ekkor hirtelen eleresztjük a mellet, hogy az saját ruganyosságánál fogva kitáguljon és lég tóduljon a tüdőbe. E műtétet 12-14-szer ismételjük meg egymás után, ha nem használna, minden negyedben megkísértjük. Ha fúvó nem volna kapható, akkor valami cső (lúdtoll, nád, de nem pipaszár) segélyével bocsájtunk levegőt a torkába. Szívünkhöz közelebb álló egyéneknél egyszerűen szájukra téve szánkat, fújhatunk be léget, csak az orrot befogni el ne felejtsük, nehogy a levegő java anélkül, hogy a tüdőbe bejutna, ott kijöjjön. 6. Borbély vagy ennek nem létében egy hozzáértő asszony által fél meszely ecet és fél meszely hideg vagy langyos vízből csőrét adatunk (felényit adatunk gyermekeknek és még ennek is a felét újszülötteknek), forró vízben hevített kalapáccsal érintjük a hátát, mely mint a hólyaghúzó izgatja a bőrt, három-ötszöri érintésre, ha még van élet benne, magához fog jönni az elájult, nyáron pedig zöld csalánnal veregetjük a hátát és végtagjait. 7. Ha mindez nem használna, forró pecsétviaszkot csöppentünk a mellére és pedig annyit, amennyi két-három levél lepecsételésére elég. E kegyetlen munkától ne irtózzunk, mert a szerencsétlen, vagy igazi halott már, akkor nem érzi, vagy pedig csak tetszhalott, s akkor visszanyervén életét nem kegyetlennek, hanem igenis kegyelmesnek fogja mondani a pörkölő eljárást. ' ' A villámsújtottak felélesztésének népszokásra támaszkodó, gyakran eredménytelen mentési eljárása a 31. tábla ábrája: ,,Ha villám valamely hajlékban találja az embert, akkor rögtön feltárunk ajtót, ablakot, hogy a kábító gőz kitakarodjék, aztán a szerencsétlent kivitetjük a szobából valami szellős helyre, pitvarra, tornácra és úgy bánunk vele, mint a megfojtottál. Ha a villámsújtott öntudatlan, akkor az életmentő tisztítsa meg a földre bukottnak sárral és agyaggal netán betömött orrát és száját s a szerencsétlent csupaszra vetkőzteteve le, egy frissen ásandó arasznyi mély gödörbe fektetjük, az arcát szabadon hagyva, a kiásott friss földdel pedig az egész testét betakarjuk, feje alá szintén földet teszünk, hogy jó magasan álljon, s ott hagyjuk míg fel nem éled, vagy a rothadási jelenségek nem mutatkoznak rajta. Az ilyen villámtól sújtott már gyakran kimászott a gödörből. Úgy látszik tehát, mintha a földnek némi hatása volna a villám mérge ellen." Egy 1838-ban megtörtént esetről a szerző részletesen beszámol, amely nemzetközi botrányt keltett, mert az orvosi karon 1867-ben még tanított mentőakciót követte: , ,A múlt hetekben Máramarosban villám csapott a templomba. A villám több emberen súlyos sérüléseket okozott, kettőt holtra sújtott s három embert olyan állapotba hozott, hogy alig lehetett náluk életjelenségeket lelni. Azokat az embereket, akik már holtnak látszottak, s azokat, akiknél az életjelenségek már alig mutatkoztak, az összegyűlt emberek régi szokás szerint elföldelték. A földbe oly mély sírszerű gödröt ástak, hogy a villámsújtottakat belehelyezhették ruhátlanul, a kiásott földdel betakarták Őket, de úgy, hogy arcuk szabadon maradt. A félóra múlva megjelent csendőrőrs újból kiásatta az eltemetetteket, de akkorra már az a három ember is halott volt, akiknél az elföldelés előtt még életjelenségek voltak. ' '