Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
adásait egészítve ki demonstrációval. 163 Az 1567—78 közötti időről nincs feljegyzés, utána Marco degli Oddi folytatja a kórházi gyakorlatot. 164 A kor számos, később híressé vált orvosa szakította meg Páduában akadémiai peregrinációját, hogy a klinikai gyakorlatokon részt vegyen. Ok voltak azok, akik Európa többi egyetemén ezt bevezették. Az itáliai egyetemekéhez hasonló rendelkezések szabályozták a legtöbb német egyetemen a gyakorlatot. 165 A német egyetemek scholarisa-i számára is a városi kórházak adták a klinikai képzés lehetőségét. Az egyetemi városokban a városi orvos gyakran az egyetem tanára is volt. 166 Ha egy városban több graduait orvos volt és a városi fizikusi állást és az egyetemi katedrát nem ugyanaz a személy töltötte be, az egyetemmel való kontaktus akkor is szoros volt. A városokban praktizáló orvos a fakultás tagja kellett legyen. A fakultásnak ugyanakkor a legtöbb helyen joga, sőt kötelessége volt a kórház ellenőrzése. 167 Végső soron tehát az egyetem irányította a studiosus medicináé klinikai kiképzését is. Az orvosi stúdium azzal a tapasztalattal és azokkal az ismeretekkel válik teljessé, melyekre a scholaris-ok zöme tanulmányai eredeti színhelyétől gyakran messzeeső egyeteme163 A Natio Germanica consiliariusa volt a natio egyetemi eseményeinek krónikása is. Ebben a krónikában Mercurialis Páduába való megérkezésekor ezeket jegyezték fel: ,, Tertio mensis augusti ... Studium vero medicum hoc anno non parum luminis accepit, ex adventu doctissimi viri D. Hyeronimi Mercurialis, qui ad lecturam Practicae Ordinariam, in locum clarissimi Frachiansani [!] defuncti, Roma advocatus et conductus stipendia 600florinorum. Doctissimis autem suis lectionibus et publicís et privatis ac utiliter quoque instituas exercitiis, ea primo hoc anno praesitit quae et grata essent et spe uberrimi fructus tarn preclarae doctrinae in sui amorem pellicerent turn alios multos nostrae Nationis plaerosque Diligentia huius viri et reliqui doctores excitati, ut lectionibus extraordinariis ea hoc anno praestiterint, quae vix ullo alio, quod eorum stúdium ut in posterum quoque tarn nobis quam aliis fructuosum sit, Altissimusfixit "In: Acta Nationis Alemannae. Anno 1570 3. Augusti Carta 58. tergo. 164 Erről az acták így írnak ,,... elapsa hyeme Eccellentissimo Marco de Oddis, nosocomii adS. Franciscum medio ordinario professorique publico, sese coniunxit, semperque finita lectione nos iluc ad visendos variis morborum generibus afflictos aegros deduxit, ac quae publice pro lectione proposuerat, qua ratione in praxi accomodanda essent, demonstratio diligenter in omnibus auditores exercendo, quae circa aegros a medico docto et solerti observari et fieri soient ac debent. Lectionibus tandem cessantibus, ne diebus istis feriatis exertitio aliquo destitueremur, sed fructus otii istius nobis comparet, idem nosocomium singulis diebus constitute hora matutina adiit, ac alternatim cum Domino Marco de Oddis visitatione aegrorum facta, circa insigniorem aliquem casum doctissime discurrendo, nos instituit. Haec exercitia, gravissimo iudicio ad utilitatem nostram instituta, dum continuantur, medicus quidam Aemilius Campolongus iuvenis, Marci de Oddis in publica lectura concurrens, dimidium stipendii Marco de Oddis, nescio quibus artibus ita consequutus est, ut nosocomii cura et enspecti cui antehac solus Oddus praefuerat , ipsi cum Oddo communis et divisa esset. .. "In: Acta Nationis Germanicae Artistarum et Medicorum, Tom. Primus. Anno 1578. cart. 106. r. et. t. Az Acta Nationis Alemannae idézett bejegyzéseire annakidején L. Münster professzor volt szíves figyelmemet felhívni. Neki köszönöm az Emilio Campolongira vonatkozó adatokat is. 165 Az erfurti egyetemen a szükséges licentiatusi vagy a doktori vizsga előtt, ,practicasse in medicinis per trios annos" volt kötelező v.o. Weissenborn, J.C.H.: Acten der Erfurter Universität. Különösen 2. Theil: Geschichtsquellen der Provinz Sachsen und angewendten Gebiete (Halle, 1884) Bd. 8. p. 109. Az 1587. évi würzburgi statútumok szerint , ,Quandoque etiam in consultations medicas de infirmis admittantur auditores ..." v.o. von Kölliker, A.: Zur Geschichte der medizinischen Fakultät an der Universität Würzburg (Würzburg, 1871) 166 Többnyire a professor primarius az, aki a terápia előadója is volt. A secundarius praelegálta a pathológiát, s ha már tertiarius is volt, ő az institutiones, tehát a bevezető tananyag legense volt. A 18. század közepéig ez a rangsor maradt. A katedra megüresedése esetén a secundarius foglalta el a primarius helyét, a tertianius a secundariusét, és ennek megfelelően módosult előadásaik tárgya is. Meghatározott szaktárgy katedrájára való kinevezés csak a 18. század közepétől vált rendszeressé. A klinikai gyakorlat is ekkor teljesedik ki. 167 Baas, K.: Mittelalterliche Gesundheitspflege im heutigen Baden (Heidelberg, 1909) p. 14
