Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum

A lectura ad tertium Avicennae csak provizórikusan volt betöltve Kopernikusz idején. Sem ő nem emlékezik meg róla, sem más adat nincs, hogy a kurzust látogatta volna, noha az kétségtelenül a curriculum része volt. A lectura de medicina practica professzora ekkor Giovanni dAquila^

45 volt. Ezen a katedrán adott elő Petrus Trapolinus matematikusként is neves orvosdoktor, akit Kopernikusz érdeklődéssel hallgatott. A páduai egyetem különlegessége volt a lectura de chirurgia. Akkori tanára a Padua hírességei közé tartozó Alessandro Benedetti (1460—1525)

146 volt. A vázolt curriculum alapján végzett stúdiumait 1506-ban licenciátussal fejezte be, s kezdte meg negyven éven át folytatott orvosi praxisát.

147 Kopernikusz tanulmányai azt a látszatot kelthetik, mintha a páduai egyetemen a 16. században az Avicenna-stúdiumokra nem fektettek volna hangsúlyt. Ez azonban sem Páduában, sem másutt nem volt így. Jóllehet az arabizmus és antiarabizmus „küzdelme" végigkíséri a humanista medicinát, az egyetemi curriculumokból az arab klasszikusok nem szorulnak ki.

148 Nem egy egyetem orvosi fakultásán még a 16—17. században is Avicenna-tanszékkel találkozunk. A valladolidi egyetemen például 1534-ben egy második, egy új Prima Medicina de Avicenna katedra is létesült, mely a 17. század végéig fennállt.

149 Avicenna befolyása rendkívül nagy volt. A Kánon a kötelező tanterv integráns része a 13. századtól az itáliai, a 14. századtól pedig minden európai egyetemen.

150 A Kánon egy tanulmányi célokra különösen alkalmas enciklopédia. Teljességre törekvő didaktikus felépítése, ismereteinek rendszerezése és filozófiai—teoretikus megalapozottsága révén a kor orvosi és vele kapcsolatos természettani ismereteit a legteljesebben nyújtotta a Studiosus mk. Részeit, főként az első könyv ama fejezeteit, melyek a medicina alapját taglalják, valamint a lázról szóló tanokat fejtegetik, az egyetemi listák, de maguk a professzorok is az ajánlott tankönyvek között említik. Hogy a reneszánsz curriculumban oly sokáig megőrizhette helyét, annak három oka volt. Először is csaknem teljes áttekintést nyújt a tanulónak a megelőző 1500 év medicinájáról, gyakorlatilag összefoglalja az addigi ismeretek tömegét. Másodszor addig nem ismert logikai klasszifikációban nyújtja ezeket a részletekbe menő ismereteket, amivel 145 Megh. 1510. De sanguinis missione in pleuritide (1520) c. halála után megjelent könyve tette ismertté. 146 Valószínűleg ő volt a theatrum anatomicum igazi létrehozója. Itt tartott előadásait akkor sok híres ember látogatta. v.o. Brambilla, op.cit., I 177. Nagynevű sebész volt sok műtéti eljárás fűződik nevéhez. 147 Az Acta collegii medicorum éppen 1503 és 1507 között hiányos. A curriculum összeállításánál Dittrich és Berg adataira és a Prowe által közölt feljegyzésekre támaszkodtam. V.o. Dittrich, M.: „Nicolaus Kopernikus als Medicus in Warmia. Ein Beitrag zur Analyse des wissenschaftlichen Schöpfertums" in: Philosophia Naturalis, Arch. f. Philosophie Bd. 14 (1973) pp 315—317; Berg, Alexander: „Der Arzt Nikolaus Kopernikus und die Medizin des ausgehenden Mittelalters" in Kopernikusforschungen (Leipzig, 1943) pp. 172—201; valamint Prowe, Leopold: Nicolaus Koppernicus. 2 Bde (Berlin, 1883/84); u.a. : ,,Coppernicus als Arzt" in Leopoldina 17 (1881), 29 passim; ld. még Bilinski, B. : „II periodo Padovano di Niccolo Copernico 1501—1503" in: Scienza e filosofia all 'universitá di Padova a cura di Antonio Poppi (1983) pp 223—86 148 Weisser, Ursula: „Zwischen Antike und europäischem Mittelalter. Die arabisch-islamische Medizin in ihrer klassischen Epoche" Med. Hist. J. 20. (1985) p. 327. Az arab orvosok írásainak klinikai jelentőségét tárgyalva írja: ,,Rhazes eine epochmachende Monographie schrieb, welche in Europa noch im 18. Jahrhundert als Standardwerk galt" op.cit. p. 332, noha kétségtelen Rhazes jelkentősége, nevére kevesebb 17. századi statútumban akadtam, mint Avicennáéra, akinek művei Freiburgban még 1685-ben is kötelezőek voltak. 149 Martinez, A.M.: História de la universidad de Valladolid (Valladolid, 1931) p. 77 ff. 150 Az első említése nem itáliai egyetemen, Montpellier 1309-es tanrendjében történik, majd ezt követei Párizs. Ld. Schneider, Detlev: Die Lehre des Avicenna. Übersetzung und Bearbeitung von Auszügen aus dem Canon Medicináé, Buch IV. Fen.4. Traktat 1 und 4 (Hamburg, 1990); továbbá Weisser, U.: „The Influence of Avicenna on Medical Studies in the West" in Encyclopaedia Iranica vol.3.

, fasc.l. (London—New York, 1987) pp 1070—1100