Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum

vek ára sokak számára elérhetetlenül magas

120 volt. A studiosus előadási feljegyzései, ad hoc jegyzetei, a tanár által ad calamum diktált írásai jó források. Áttekintve több egyetemi kéziratgyűjtemény részben annotált bibliográfiáját, több 16. és 17. századi kéziratról szóló közleményt és több kéziratot, megállapítható, hogy a kéziratok tartalmilag lényegében azonosak az egyetemi statútumokban, illetve ordo legendi-kben, modus studendi-kben felsorolt könyvekkel. Pl. Capivaccio Páduában 1577—1580-ban tartott előadásai Avicennáról,

121 és a Methodus Medendi-től vagy a De febribus lectiones a me vero Felice Boldano ipso legente conscripto anno MDLXXVP

22 alig térnek el nyomtatásban megjelent műveitől. Kéziratban is forgalomban volt Jacques Dubois Ordo in legendis Hippocratis et Galeni libris című, nyomtatásban több kiadást megért munkája.

123 A vizsgált kéziratok az oktatási kánonnak felelnek meg, még abban is, hogy az egyetemek különbözősége bennük kifejezésre jut. Spanyol kéziratok között a 15. század végén, a 17. század elején nagyon sok az arab, főleg Avicenna műveivel találkozunk, míg a protestáns német egyetemeken a kéziratos Arisztotelészkommentárok száma jelentős. A 16. század végéig egyetemi forgalomban volt kéziratos tankönyvekre azok a szabályok voltak érvényben, melyek a 12. század végén alakultak ki és a legtöbb egyetem 14. századi statútumaiban olvashatók. A kéziratos könyv terjesztése az egyetemi hatóságok és a stationarius-ok révén történt. A pecia-k, mint hivatalos példányok formai ellenőrzése is éppúgy az egyetem joga volt, mint ahogy az exemplárumokat a kereskedők, a stacionáriusok az egyetem által adott „szabadalom" birtokában árusíthatták.

124 120 A 15—16. század kéziratairól általában szólva, joggal írja Durling a Kristeller-féle bibliográfia bevezetőjében: ,,... the medical historian ... should realise, that printed sources are not enough for the history of ideas. Manuscripts are a crucial aid in the rediscovery of the past". Id. Durling, Richard, J.: ,,A guide to the medical manunscripts mentioned in Kristellers Iter Italicum V—

VI" Traditio 47 (1993), 25 ff. 121 Stadtbibl. Nördlingen XXXV. 16c 122 Milano B. Ambrosiana. Sussidio L. 16, 16c. A kópiáért és még néhány adatért C. Menini professzornak tartozom köszönettel. 123 Salzburg Stadtbibl. a VI.45,46, ff. 68—78. A nyomtatott mű címe Liber de ordine et ordinis ratione in legendis Hippocratis et Galeni libris (Párizs, 1539 és 1561). 124 Cf. Frati, R.: „Gli Stazionari Bolognesi" Arch. Storico Italiano. XIV. (1910) p. 380; valamint Denifle, H.: Arch. f. Literatur Kirchengeschichte III. (1887) p. 295. , Jtem quod stationarii et alii quicumque qui exemplaria librorum vocant, teneantur sub poena aliqua graviori per universitatem taxanda, intégra, compléta, correcta ac fidelia exemplaria exhibere. " In: Statuta antiqua Universitatis Oxoniensis. Közreadta: Strickland, Gibson (Oxford, 1931). p. 186; v.o. még Wilkins, P.: Concilia, III. (London, 1737): ,,Per nos seu successores nostros expresse approbetur et universitatis nomine ac auctoritate stationariis tradatur ut copientur; et facta collatione fideli, petentibus vendatur justo pretio sive detur, originali in cista aliqua universitatis extunc perpétua rémanente" p. 317. Párizsban a 15. század végén már különbséget tettek a «stationarius» és «librarius» között. Ld. Delalian, P. : Libraire parisien du XIHe au XVe siècle (Paris, 1891). Érvényben volt még az a könyvtárakra vonatkozó utasítás, mely szerint: ,,ad utilitatem studentium ut sit in communi libraria eiusdem collegio [sic] non quovismodo inter libros distributivos evocandus sub pena deperdecionis eiusdem. ' ' Ld. Cambridge, Conville and Caius College MS 129 IVb, közli Talbot, CH. : The Universities and the Mediaeval Library. The English Library before 1700 (London, 1958) p. 84. A péciákról 1. Schultheisz, Tankönyv és curriculum op.cit. p. 11