Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
A szöveg és a már a címben megjelölt tanulási célokra írt kommentár összefüggéseinek jó példája Rivius (Hermann Ryff) Plinius kommentárja: 113 In Plinianae lectionis studiosorum gratiam nunc primum conscripta et édita, cura et diligentia D.G.H.R.M. et MMDXLVIII. 114 A humanista kommentár minden tudományág, így a medicina középkori kommentárját is átformálta. Egy auktor magyarázatára a reneszánsz a «commentarium» mellett más megnevezéseket is használt, részben szinonimaként: «adnotationes», «animadversiones», «exegemata», «explicationes», «glossae», «scholiae». Az orvosi irodalomban valamennyi elnevezés előfordul. A tankönyvként használt magyarázatok leggyakrabban a «commentarium», vagy az «explicatio» címet viselik. Mint a studia humanitaüs diszciplínáiban, a joghoz hasonlóan önálló műfajjá alakul. 115 Biztonsággal megállapítani, hogy a kommentár tankönyv-e vagy sem csak a szöveg ismeretében lehet, kivéve, ha a mű közli célját: , ,adolescentibus laudatarum artium studio destinatis", ami a studiosi medicináé számára írott könyveknél ritka. A kommentár teljes szövegének ismerete szükséges ahhoz, hogy el lehessen különíteni az eruditaus lectio-nak szánt kommentárt a többitől. A citátumok e tekintetben nem jelentenek útmutatást. Az artes liberales-t már elvégzett studiosus medicináé éppolyan könnyen eligazodik a hivatkozási rendszerben és a humanizmusban olyannyira kedvelt analógiák konstrukciójában, mint a magiszter. A korai humanista orvosi kommentárt a középkoritól elsősorban az különíti el, hogy a szöveg restitúciójára irányuló filológiai tevékenység, feltárva a leírók hibáit, a középkori glosszátorok tévedéseit, a többszörös fordítás okozta torzulásokat, eleve kritikus szövegmagyarázatokat, annotatio-kat, corollaria-kat produkált, melyek lassan tartalmi, szakmai kommentárokkal egészültek ki. 116 3 In Ceti Plinii Secundi Naturalis Históriáé argutissimi seriptoris I. et II cap. Lib. XXX commentarius, etc. (Würtzburg, 1548). 4 A rövidítés feloldása: Dominus Gualtherus Hermenius Rivius medicus et mathematicus. ld. Nauert, Charles G.: „The author of a renaissance commentary Pliny, Rivius, Trithemius or Aquaenus" J. of the Warburg and Courtauld Institutes vol. XLII (1979) p. 282. Ryff (megh. 1562) rendkívül termékeny, sokoldalú, de nem eredeti szerző, akiről Hallernek nem volt jó véleménye: ,,Compilator et polygraphus malorum morum et passim de civitatibus ejectus, pessimo Gesneri testimonio notatus." v.o. Haller, A., Bibliotheca anatomica I. p. 189. Kortársai között mégis tekintélye volt mint matematikusnak és orvosnak egyaránt. Ld. Benzing, Josef: Waither H. Ryff und sein literarisches Werk. Eine Bibliographie (Hamburg, 1959) 5 Luis Vives traktátusában részletesen leírja a kommentár, glossza, etc. definícióját, kitérve a medicina auktoraira is: ,,... explicatur ... de proposita materia disputatur et quid adferret queat commentator experitur, quotes fere sunt in Aristotelem, in Hippocratem, in Galenum... " Cf. De Ratione docendi III. p. 11 in: Vives, L.: Opera omnia (Valcntiac 1782) vol. I. p. 230. Az általa ismertetett felosztásban a «commentarii simplices» csak az emlékeztetőnek szánt megjegyzéseket, a «commentarii in alias» pedig a magyarázatokat jelenti, tehát a tankönyvi részt. 6 Hogy kezdetben nem a par excellence szakmai felkészültség vezetett a renovatio-hoz, az Hermolaus Barbants Plinius és Dioszkoridész kommentárjainak megjegyzéseiből is kitűnik. A Castigationes Plinianae-ben írja, hogy emendatio-jához alapos előtanulmányokat végzett ,,graecis et latinis auctoribusperlectis omnibus"; tehát nem természettudományi, hanem irodalmi tanulmányokról van szó. V.o. Dilg, op.cit. p. 233. A szöveghelyreállítás szakmailag is eredményes volt, amint azt az igazán hozzáértő Leonhardt Fuchs Barbarust dicsérve ,,quamvis professione medicus non esset" megállapította (ld. De história stirpium etc. 1542. Epist. nuncupatoria 4.) Leonicenus, bár felkészült filológus, aki maga is számos menda codicis-K mutat rá, orvosi szemmel fedi fel a hibákat Plinius szövegében. A «veritas»-t keresi a többi auktor szövegével való összehasonlítás révén és nem utolsósorban saját tapasztalatai alapján, felismerve, hogy az «experientia» az igazi rerum magistra, amint azt ismételten hangsúlyozza.